Mi áll Márki-Zay Péter váratlannak tűnő győzelmének hátterében? Képes-e valódi mozgalmat szervezni maga köré a hódmezővásárhelyi polgármester? Az összefogás mely pártjai számára jelenthet kihívást, ha úgy tetszik konkurenciát a feltörekvő politikus? Kovács Jánossal, Az elemző szemével blog szerzőjével beszélgettünk az előválasztás tanulságairól.
Mint ismert, Márki-Zay Péter magabiztos előnnyel győzte le Dobrev Klárát. A hódmezővásárhelyi politikus az első fordulót követően meglepetésre a harmadik helyen végzett - a gyengén szereplő Jakab Pétert leszorítva a dobogóról - majd a nyomás alatt meghátráló Karácsony Gergely visszalépésével váratlanul komoly kihívójává vált a fegyelmezett szavazótáborral rendelkező és tudatos kampányt folytató Dobrev Klárával szemben.
Olyannyira, hogy már az előválasztás második fordulójának részvételi adataiból is látszott, komoly meglepetés várható. A folyosói pletykák és a sátrakban dolgozó aktivistáktól érkező információtöredékek alapján pedig már-már szinte biztos volt, Márki-Zay Péteré lesz a győzelem, már csak az arányok voltak a kérdésesek.
Így vált az Orbán-kormányt és az ellenzéki elitet leváltani akarók „anti-establishment hősévé” Márki-Zay Péter
Kovács Jánossal, Az elemző szemével blog szerzőjével, politológussal arról beszélgettünk, hogy Márki-Zay Péter győzelmével mi változott meg az ellenzéki térfélen, milyen mozgástere van a hódmezővásárhelyi polgármesternek, vagy éppen lehet-e következménye az előválasztás eldurvuló hangnemének.
Mi áll Márki-Zay Péter váratlan győzelmének hátterében?
Márki-Zay Péter győzelmét alapvetően három tényező alapozta meg. Elsőként az ellenzéki pártok kínálatával elégedetlen, de kormányváltást akaró, aktív szavazók részéről jelentkező kereslet. Márki-Zay a „kívülről jött ember” imázsát építgetve, a pártok háttéralkuit ostorozva vált az Orbán-kormányt és az ellenzéki elitet leváltani akarók „anti-establishment hősévé”.
Másodsorban az előválasztási folyamathoz való csatlakozás nyújtotta, fokozott médiaérdeklődést, kapcsolati tőkét és kommunikációs csatornákat olyan sikeresen tudta előnyére fordítani, hogy azzal kompenzálhatta kampányának anyagi és szervezeti oldali erőforrás-hiányát. Ennek segítségével igyekezett megkülönböztetni magát a 2010 előtti kormányzással vagy annak politikai örökségével összefüggésbe hozható, ellenzéki szereplőktől. Egyúttal elültette a szavazók fülében azt a narratívát, hogy ő az a jelölt, aki kellően integratív, és egyedüliként képes a Fideszben csalódott, jobboldali érzelmű választók megszólítására.
Harmadrészt nem mehetünk el a személyiségjegyek jelentősége mellett sem. Miközben az ellenzéki oldalon igény van egy vezérszerepre, Gyurcsány Ferenc (és felesége, Dobrev Klára) ehhez társadalmi szinten túlságosan megosztó, Jakab Péter egy nem kormányfői kvalitásokat kidomborító szerep foglyává vált, a Momentum volt elnöke pedig a saját pártjának szavazóit sem tudta támogatóként megnyerni.
Ami mindenképp Márki-Zay győzelmét segítette, az a relatíve magas részvétel, valamint az online szavazás felfutása, ami képes volt a DK szervezettségét, mozgósító erejét ellensúlyozni.
Elindíthat egyfajta gravitációs mozgást az irányába, illetve a mozgalma felé?
Márki-Zay Péter győzelmében értelemszerűen többen is igyekeznek osztozni, leginkább azok, akik időközben hivatalosan is felvállalták a támogatását. Másrészt érzékelhető egyfajta tülekedés a hat párton kívüli, összefogást preferáló szereplők irányából, akik hisznek abban, hogy itt valóban „ellenzékváltás” történt, és ebben lehetőséget is látnak a politikai generációváltásra.
Társadalmi oldalról az ellenzéki összefogás annyival jelenthet nagyobb vonzerőt a nem elkötelezett szavazók irányában, amennyit a listavezető személye ehhez a saját brandjén és az ellenzéki egység megjelenítésén keresztül hozzá tud tenni. Ezért is fokozottan érdekes, hogy az előválasztás lezárultát követően nyilvánosan megnyugodnak-e a kedélyek, sikerül-e a konfliktusokat „házon belül” tartania az összefogás szereplőinek, illetve a miniszterelnök-jelölt karakterén mennyire fognak majd a kormányoldali támadások a következő fél év során.
Az összefogás mely pártjai számára jelenthet kihívást, ha úgy tetszik konkurenciát Márki-Zay Péter?
Leginkább azoknak, akik az előválasztás két fordulója között, illetve a második forduló alatt egyértelműen szembementek vele. A DK, mint az ellenzék továbbra is meghatározó pártja nyilvánvalóan érdekelt lesz abban, hogy saját befolyását a döntéshozatalban is érvényesítse, s ha ebben nem lesznek partnerek a szocialisták, akkor ne fékezze az MSZP-ből való átigazolási folyamatot.
Az előválasztási kampány helyenként durva hangneme mennyit árthatott - ha ártott - az ellenzék esélyeinek, illetve mennyit ártott az összefogásban résztvevő pártok közti viszonynak?
Az ellenzék esélyeinek leginkább az árthat, ha az előválasztás során szerzett sebekbe a következő hetekben, hónapokban is sót szórnak, vagyis „intézményesülnek” a viták.
Az eldurvuló kampányból kiindulva előfordulhat-e olyan eset, hogy az ellenzéki oldalon nem csak Márki-Zay Péter lesz a miniszterelnök-jelölt?
Vagyis az összefogás felbomlásában, külön lista- és miniszterelnök-jelölt állításában közvetlenül egyik szereplő sem érdekelt. Arra viszont történhetnek kísérletek, amennyiben Márki-Zay Péterrel nem tudnak konfliktusmentesen együttműködni az összefogáson belüli, egyes erőközpontok, hogy a második forduló eredményétől függetlenül más kormányfőjelöltet állítsanak. Ez akkor képzelhető el, ha elmérgesedik a helyzet, előkerülnek az ultimátumok, és a jelenlegi miniszterelnök-jelölt nem méri fel megfelelően a koalíción belüli erőviszonyokat.
Címlapfotó: Ugytudjuk.hu
Ez a cikk eredetileg az Ugytudjuk.hu felületén jelent meg 2021. október 18-án.
