Polgári Válasz néven új formáció jelent meg a politikai küzdőtéren. A politikai feltételek adottak ahhoz, hogy releváns szereplővé váljon. Ehhez „két pogány közt” kell helytállnia: a polgári értékek valódi képviseletének vállalását a Fidesz, míg az autonóm, önazonos politizálás igényét az összellenzéki konglomerátum nem nézi majd jó szemekkel.
Az ősz folyamán több párttal is bővült a hazai politikai kínálat, így egy új szereplő, egy mozgalom megjelenése nem feltétlenül kavarja fel az állóvizet. A Polgári Válasz azonban egy olyan kezdeményezés, ami – ha képes lesz hitelesen, következetesen politizálni – egy létező piaci rést tölthet be. Erre karakterjegyei, a meglévő szereplőkhöz való viszonya okán a többi feltörekvő alakulat nem képes. Ahhoz, hogy a Bencsik János országgyűlési képviselő vezetésével megalakult politikai közösség kibontakozási lehetőségeit reálisan meg tudjuk ítélni, elsőként érdemes megnéznünk, milyen módon igyekeznek pozícionálni magukat a jelenlegi pártstruktúrában.
A mozgalom azokat kívánja képviselni, akiket ma egyik politikai tömb sem tud megszólítani – hangsúlyozzák. A sajtótájékoztatón elhangzottakat hallgatva és a bejelentők névsorát látva evidens, hogy egy ellenzéki formációról kell beszélnünk. Ami szintén világos: nem az összellenzéki tülekedésben kívánják megtalálni saját helyüket. Elutasítják mind a Fidesszel, mind a 2010 előtti nyolc év kormányzásáért felelősséget viselő pártokkal való szövetségkötést. Tehát a kétosztatú politikai térben egy pólusképző ambíciót felvállaló, különutas politizálást céloznak meg.
Néhány nappal a Szájer-botrány kirobbanását követően különös aktualitása van egy efféle vállalásnak, hiszen a kormányzó Fidesz nem először ad bizonyságot arról, hogy számára a „polgári Magyarország” valóban nem több, mint politikai termék.
Az egyik alapvető kérdés az, hogy van-e számottevő társadalmi kereslet a Polgári Válasz politikai ajánlatára, a másik pedig az, hogy amennyiben igen, az milyen irányban befolyásolja a kormányváltás esélyeit.
Érdemes figyelembe vennünk, hogy az ellenzéki együttműködés pártjai a választási matematikából következő jelöltállítási koordináción túl mind ez idáig nem voltak képesek a kormánypártokkal szemben tartalmi oldalról alternatívát megfogalmazni.
Egy olyan szövetséggé forrtak össze, amiben – egyelőre – támogatottsága okán nincsen domináns párt, ám politikai képességeinek köszönhetően Gyurcsány Ferenc mégis rá tudta szorítani a többieket az egyetlen listán való indulásra. A baloldal korábbi legerősebb pártja, az MSZP és a Gyurcsány-kormányokkal szemben egykor magukat pozicionáló, ellenzéki szereplők is meghajoltak a DK akarata előtt. A 2022-ben egyetlen közös listán induló ellenzék a volt kormányfő győzelmét jelenti az ellenzéki riválisok felett – függetlenül a választás várható eredményétől.
Az elmúlt hónapok közvélemény-kutatásai két dologra biztosan rámutattak: a politikai verseny vezérlő logikája jelenleg a „Fidesz versus nem-Fidesz” szembenállás, ami első olvasatra az „összellenzékiségnek” kedvez, főleg úgy, hogy az ellenzéki pártokkal szimpatizáló választók nagyobb hányada is a szorosabb összefogást részesítené előnyben. Csakhogy a másik következtetés legalább ennyire fajsúlyos: az ellenzéki pártok a járványhelyzet okozta válság közepette sem voltak képesek érdemben bővíteni a táborukat. Sőt, beismeréssel felérő, ahogyan külső szereplőktől és hatásoktól (az EU-tól, Joe Bidentől, nemzetközi gazdasági válságtól, stb.) várják a kormány bukását.
Valójában ennél is rosszabb a helyzet: a nem kormánypárti választók jelentékeny része elégedetlen az ellenzék járványhelyzet alatt tanúsított magatartásával. Vagyis azzal a retorikával, azokkal a szereplőkkel, azzal a hitelességi tőkével, amivel az ellenzéki összefogás pártjai rendelkeznek, a kormánykritikus választók egy szegmense nem nyerhető meg, nem mozgósítható a kormányváltás érdekében - még a Fidesz érzékelhető mértékű gyengülése esetén sem. Az a politikai erő, amelyik képes e választók egy részét aktivizálni, netán a Fideszből kiábrándult mérsékelt szavazókat is megszólítani, az nem hátráltatja, épp ellenkezőleg, segíti a kormányváltás célját.
A különböző mérések rámutattak, hogy egyes ellenzéki pártok (így például a Momentum vagy a Jobbik) szavazóinak 30-40 százaléka nem támogatja az egyetlen közös lista állítását. Ezeknek a szavazóknak egy része nemcsak vonakodik így tenni, hanem adott esetben otthon is marad, ha számára nem kínál senki vállalható alternatívát. Ez épp elég a választás eldöntéséhez.
Gyurcsány Ferenc elutasítottsága a mai napig számottevő a DK-n kívüli ellenzéki pártok szavazótáboraiban – ezt is kutatások igazolják. Nem véletlen, hogy az ellenzék soraiból több vezető politikus is igyekezett garanciát kérni arra, hogy a volt kormányfő nem készül vezető közjogi pozícióba, sőt, a majdani pártlistán való szerepeltetése is vitákat váltott ki. Nem az ő neve az egyedüli, amely ellenzéki szavazókat idegenít el. Ezt a kormánypártok stratégái pontosan látják, így az sem véletlen, hogy jogi-adminisztratív eszközökkel igyekeznek közös listára terelni az ellenzéki pártokat.
A szerencsi időközi választás is rámutatott arra, hogy a nem önazonos politika, a nem hiteles jelölt, az önkorrekciós képesség hiánya még széleskörű összefogással sem képes a győzelemre, legfeljebb önfelmentő, felelősségi viszonyokat kenegető mítoszgyártásra.
A jobboldali Polgári Válasz ezzel szemben épp a felelősségvállalást, a teljesítményt hangsúlyozza, s minden bizonnyal kénytelenek is lesznek beleállni azokba a vitákba, amelyekre pusztán megjelenésük okán számíthatnak, nem is beszélve erős értékfoglalatukról, ami szintén konfliktusok felvállalását teszi szükségessé. A potenciális célcsoportjuk számára mindez az újdonság erejével hathat. Annak a generációváltásnak az ígéretét hordozhatja, amire korábban az LMP, a Jobbik és a Momentum is vállalkoztak, mielőtt jégre vitték volna követőiket azzal, hogy lényegében egy újabb Orbán-Gyurcsány párharccá fokozzák le a 2022-es választás tétjét.
Címlapfotó: Polgári Válasz hivatalos Facebook-oldala
