Az elemző szemével

Kovács János politológus közéleti blogja

Mi fán terem a jobboldali zöldpolitika?

2020. február 19. 14:21 - Kovács János politikai elemző

Ahogy 2015-2016 a „migráció éve”, úgy 2019 a „klímaváltozás éve” volt az európai politikában. Greta Thunberget „az év emberének” választotta a Time magazin, az EP-választások a zöldpártok előretörését hozták, Németországban a nyári hónapokban a Zöldek beérték a kormányzó CDU-CSU szövetséget országos támogatottságban, Ausztriában az év végére világossá vált, hogy a Zöldek váltják a Szabadságpártot a következő koalíciós kormányban – amit az Európai Néppárt modellértékűnek fogadott el. Néhány kiragadott mozzanat, ami már önmagában jelzésértékű, s akkor még nem is beszéltünk a populáris média témakészletének erőteljes változásáról, az ökológiai témakör felértékelődéséről. Közben már a Fideszt is elérte a változás szele: Orbán Viktor évértékelőjén igyekezett bebizonyítani, hogy kormánya „zöldebb a zöldeknél”. De mi áll e törekvés hátterében, egyáltalán mit kezdhetnek a hagyományos jobboldali pártok a zöld tematikával?

zold_jobboldal_politologus.jpg

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a 21. század nagy, nemzetközi politikai törésvonalait a migráció és társadalomszervezés, az ökológiai kérdés és életmód, valamint a kollektív identitások ereje, illetve egymáshoz való viszonya fogják meghatározni – legalábbis a nyugati civilizációs körben. Ugyanakkor hiba volna úgy beállítanunk a következő évtizedek (párt)politikájáról való diskurzust, hogy az szükségképpen a hagyományos rendszerpártok versus jobboldali populisták és radikális zöldek tengelyén (pontosabban háromszögében) fog eldőlni. Az ok egyszerű: a rendszerpártok is igyekeznek adaptálódni, témákat, issue-kat beemelni, elszipkázni, a baloldali pártok – ha meg kívánják tartani tömegpárti jellegüket – kénytelenek kibújni a társadalmi konstruktivista, neomarxista gondolati panelek mögül, a zöld radikálisok pedig csakhamar szembesülnek azzal, hogy a liberalizmushoz és a piacgazdasághoz való viszonyuk tisztázása nélkül inkább csak mozgalmi, mintsem kormányzati ambícióik lehetnek.

A politikai jobboldal (beleértve a gazdaság-filozófiai jobboldalt is) viszonya a zöld tematikához szintén ehhez a problémakörhöz tartozik. A Sebastian Kurz-féle néppárti kísérlet – ha hosszabb távon életképesnek bizonyul – ezért is példaértékű, hiszen az ÖVP-FPÖ koalícióból a bevándorlás-tematikát integrálta, az ÖVP-zöld koalícióval az öko-tudatosságot domboríthatja ki.

Miközben a „klímaszkeptikus” vonal a keményvonalasabb jobboldali pártok (őket szokás a korszellemnek megfelelően a „populisták” halmazba helyezni) számára is egyre kevésbé trendi és vállalható, a mérsékelt jobboldal erői is kihívás elé néznek:

hogyan tudnák oly módon a programjukba oltani a zöldpolitikát, hogy az egyszerre újszerű és hiteles legyen?

Bár egy ideje már elmondhatjuk, hogy a környezetvédelem és a jövő generációiért érzett felelősség témája fejezetcímként, konkrét programelemekként jelen van a jobboldali néppártok társadalmi ajánlatában, mégsem e pártpolitikai szereplők jutnak elsőként eszünkbe, ha autentikus zöld formációkat, üzeneteket keresünk.

A politikai jobboldal gyakran reaktív szerepben, versenyhátrányban találja magát (ezt legfeljebb a kormányzati pozícióból való cselekvés ellensúlyozhatja), ha állást kíván foglalni a fenntarthatóság, a modern ember és a természet viszonylatában. Az a körülmény, hogy a posztmateriális forradalmon át nem esett kelet-közép- és kelet-európai társadalmakban a politikai diskurzusban is egyre érzékelhetőbben megjelenik a fenntarthatóság kérdése (még ha a karakteresen zöld pártok támogatottsága ezt egyelőre nem igazolja vissza), azt jelzi, hogy minden olyan szereplőnek, aki tényező kíván maradni a politikai életben, érdemes kialakítania a maga zöldpolitikai álláspontját.

Gyakori érv, hogy nincs bal- és jobboldali zöldpolitika, hanem közös kihívások vannak. Ez azonban nem fedi a valóságot. Nem az egyes jelenségek jobb- vagy baloldaliak, hanem az azokra adott válaszok.

Egy jobboldali, hagyományelvű, nemzetállami keretekben és a vidék megtartó, értékőrző erejében hívő formáció természetéből adódóan más jellegű vagy más fókuszú válaszokat fog adni ugyanazokra a kihívásokra, mint a társadalmi viszonyokat és a hagyományos életmódot konvencionálisnak tekintő, a nemzetek feletti cselekvést (és annak kikényszeríthetőségét) előnyben részesítő politikai erők.

Adódik a kérdés, hová nyúlhatnak „tiszta forrásért” a politikai jobboldal pártjai. Bármennyire is mesterkéltnek tűnhet, nem kell fából vaskarikát készíteni; a jobboldali zöldpolitikának megvannak a szerves alapjai. A zöld konzervativizmusnak, a lokális environmentalizmusnak (csúnya szó), az ökonacionalizmusnak (ezek nem rokon fogalmak) létezik egy helyenként gyakorlati, javarészt filozófiai foglalata. Edmund Burke, a konzervativizmus egyik atyja a társadalmat az élők, a még meg nem születettek és a már eltávozottak „partnerségeként” írja le, ahol a „ma emberének” mindkét irányban kötelezettségei vannak: továbbvinni elődei hagyományát és felelősségteljesen gondoskodni utódai jövőjéről.

Érdemes a nemrég elhunyt Roger Scruton angol konzervatív filozófus „Zöld filozófia” című kötetét felütnünk, amiben – főként angolszász szemüvegen és átélhető példákon keresztül – rávilágít, hogy az ökológiai kérdés mennyire jelen van, milyen mértékben meghatározó a konzervatív gondolkodásban. Központi gondolata az „otthon szeretetével” ragadható meg, mivel e gondolatiság három fő pillérét a nemzedékek közötti lojalitás és szolidaritás, a helyi preferálása a távolival szemben és az otthon-érzés (haza, nemzet) keresése adja.

A problémamegoldást inkább a helyi társulásokban, a közösségek önszerveződésében látja, mintsem az állami vagy államok feletti beavatkozásban (ebben utolérhető a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” elve). Tehát a „zöld” konzervativizmus sem tekint közönnyel a helyi közösség vagy a nemzetállam határain túli, valójában már helyi szinten is megjelenő, globális kihívásokra. Ugyanakkor azok menedzselésében a „lentről felfelé” történő cselekvési láncolatot, szuverén szereplők erőfeszítéseinek koordinált összességét részesíti előnyben a nemzetek feletti, szuverenitás-elvonó, „föntről lefelé” szabályozó gyakorlattal szemben.

Nem elhanyagolható szempont, hogy a baloldali, radikális zöld gondolattal szemben a (zöld) konzervativizmus nem szükségképpen piacellenes (fokozott beavatkozás-párti) és nem korlátozza az egyéni szabadságot (hogyan éljünk, mit fogyasszunk, stb.).

A fejtegetés hosszasan folytatható más tézisekkel, más szerzők idevágó gondolataival, de talán a leírtakból is érthetővé válik, hogy

a zöld konzervativizmus a 21. századi politika egyik „függő gyümölcse”, aminek már megvan az eszmei táptalaja és generációkra visszanyúló társadalmi tapasztalata. Felelősség, bizalom, közösség, identitás, hagyomány, szépség, haza, otthon.

A politikai folyamatok iránt fogékony gondolkodók és saját politikai közösségeik jövőjét szem előtt tartó döntéshozók szeme előtt ott kell, hogy lebegjen, milyen válaszokat adhatnak a közbeszédet, a politika viszonyait, az élhetőség, életminőség, felelősség, szabadság és biztonság nagy kérdéseit formáló dilemmákra.

A 21. század összetett viszonyai egy sor összetett kihívás elé állítják a társadalmakat és a nekik felelősséggel tartozó döntéshozókat. Politikai értelemben nem lehet hosszú távú nyertese a változásoknak, egyúttal alakítója a holnapnak az a szereplő, amelyik nem képes a következő időszak nagy társadalmi kihívásainak és nemzetközi politikai törésvonalainak mindegyikére hiteles válaszokat adni.

A közösségi identitások terén felvértezettebb, a szabályozatlan, tömeges migrációval szemben határozottabb mérsékelt jobboldal adós még egy fontos kérdésre adandó válasszal: mi fán terem a jobboldali zöldpolitika?

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://azelemzoszemevel.blog.hu/api/trackback/id/tr2215481602

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása