azelemzőszemével

Kovács János politológus közéleti blogja

2019 vízválasztó lesz: vagy megrepedezik, vagy megcsontosodik a rendszer

2019. január 01. 19:40 - Kovács János politikai elemző

2018 – 2014 után – ismét a „folytatjuk” éve volt. A 2010 óta tartó Fidesz-kormányzás korszakká bővült. A megelőző két ciklusban kialakított rendszer (NER) újabb támpilléreket kapott – összhangban a kormányfő által a választás előtt kilátásba helyezett elégtétel ígéretével. Az ellenzék ismét emlékeztetőt kapott arról, hogy a kormány ellenzéke helyett a rendszer ellenzékeként kényszerül működni, ha nem kényelmes számára a „rendszerépítő ellenzék” szerepe, amibe – rossz helyzetfelismerés okán – oly gyakran belecsúszik.

o1g.jpgFotó: Szigetváry Zsolt, MTI/MTVA

Április 8. sokak számára lélektani határ volt: az ellenzéki vereség és annak mértéke világossá tette, hogy túl pártpolitikai logikán és világnézeti fixációkon, a fő politikai törésvonal a jelenlegi hatalomhoz, és annak általános politikai irányvonalához való viszony. Ezt azonban hiba volna egyszerű Orbán-ellenességként aposztrofálni, hiszen mostanra jól körülhatárolhatók azok a szakpolitikai területek, konkrét ügyek, amelyekben a kormányzati politikával való szembenállás szimbolikus jelentőségűvé vált. Ez tulajdonképpen programadás a jövőre, egy Fidesz-kormány utáni időre nézve.


A törvényalkotási munka minőségét, a stratégiai (ciklusokon átnyúló, hatáselemzésekkel ellátott) tervezés hiányosságait számításba véve, elmondhatjuk, hogy a kormányzati hatalom birtokosaihoz képest az ellenzéki pártok lemaradása nem annyira szakmai, szakpolitikai, mintsem politikai stratégiai természetű, amit csak részben lehet az erőforrásokhoz való hozzáférés nagyfokú aránytalanságának betudni. A professzionális politikacsinálás egy szakma, s a 21. században már aligha érvényes az a Napóleonnak tulajdonított mondás, miszerint „a politikában az ostobaság nem számít hátránynak”. A politika egy (aszimmetrikus) sakkjátszma, ahol nem elég bevethető egységeket birtokolnunk és mozgatnunk a taktikai táblán, de tudnunk kell helyesen felmérni a lehetőségeinket, az ellenfeleink következő lépéseit. Ha nincs megfelelő „felvonulási terület”, vagy nagy túlerővel szemben küzdünk, lehetőleg válasszuk meg mi a csata helyszínét, és adjunk (szimbolikus erejű) tétet, támasszunk kihívást, építsünk hátországot. A 2019-es évnek önmagában nagy tétet adnak az európai parlamenti és önkormányzati választások, illetve az a körülmény, hogy kezd formálódni, szerveződni egy társadalmi ellenállás a hatalommal szemben, amiről még nem tudjuk, milyen potenciál van benne. Hiba volna csupán a múlt év végi tüntetések létszáma, szervezettsége alapján ítélni. Az utca akkor válik veszélyes tereppé a fennálló rend számára, amikor az intézményes politika megszűnik ellátni szelepfunkcióját a társadalmi feszültség levezetésére, miközben a hatalom képviselői folyamatosan provokálják és negligálják a társadalom egy részét. Tény ugyanakkor, hogy egy szervezetlen és diffúz ellenzék nem képes alternatívát építeni, érdeket érvényesíteni, egységes narratívát adni az újabb fejleményekre.


A Fidesz nagyon jó esélyekkel áll rajtvonalhoz: ez idáig egyedül ő volt képes – saját kommunikációs stratégiájába illő – tétet adni az EP-választásnak, ami egyszerre reflektál az elmúlt évek politikai tapasztalataira, és szolgálja Orbán Viktor jövőbeli ambícióit az európai politika színpadán. Mindaddig, amíg az országnak és a Fideszhez köthető gazdasági holdudvarnak jól felfogott haszna származik a tagságból, kevesen tartják majd hitelesnek azt az ellenzéki állítást, miszerint a Fidesz kivezetné Magyarországot az EU-ból. Jogi értelemben a kizárás nem egy valós opció, a kilépéstől pedig a Brexit negatív példája óva int minden euroszkeptikus kormányzati szereplőt. A demokrácia- és jogállamiság-vitára még mindig kevesen rezonálnak a magyar választópolgárok közül (miközben egyes felmérések szerint egyre többen érzékelik, hogy nincs minden rendben ezen a területen). Az EP-választás arányos jellegéből adódóan egy „teljes mintás közvélemény-kutatás”, ahol a preferenciákat legfeljebb az egyes szavazótáborok átlagosnál alacsonyabb vagy magasabb részvételi hajlandósága torzítja. Így tehát annak eredménye nemcsak közvetlen hatása (mandátumok száma az Európai Parlamentben) miatt fontos, hanem abból a szempontból is, hogy – a korábbi eredmények és a jelenlegi erőviszonyok tükrében – az egyes, saját listával rendelkező szereplők milyen támogatottságot tudhatnak magukénak.

Az őszi önkormányzati választás jelen állás szerint (statikus szemlélet) hozhat ellenzéki sikereket, áttörést azonban aligha. A kormánypártok országos és lokális erőforrásai, társadalmi beágyazottsága, mozgósítási képessége, zsarolási potenciálja (helyi fejlesztések és egzisztenciák), valamint az egymással is versengő ellenzéki jelöltek egy jól prognosztizálható kimenetelt sugallnak. Ez azonban még egyáltalán nincs kőbe vésve. 2006-ban a Fidesznek az elveszített országgyűlési választások után fél év elegendő volt ahhoz, hogy az akkori kormánypártokon revansot véve „megnyerje” az önkormányzati választásokat. Persze, ehhez kellett egy őszödi beszéd, kitartó utcai megmozdulások és beharangozott megszorítások. Ha azonban azt vesszük alapul, hogy az elmúlt évek kormánypártokhoz köthető korrupciós botrányainak kritikus tömege, a cinizmus kultúrája, vagy az ún. rabszolgatörvényhez hasonló döntések milyen feszültséget indukálnak, és ennek milyen megnyilvánulásai lehetnek a képviseleti demokrácia és a parlamentarizmus kiüresedésének körülménye mellett, akkor az ellenállás kiterjedtsége és intenzitása javarészt annak függvénye, hány választóhoz tudnak a nyilvánosság alternatív kommunikációs csatornáin keresztül eljutni a kormánykritikus vélemények, s azok találkoznak-e az emberek hétköznapi tapasztalataival vagy közéleti percepcióival. Korábbi bejegyzéseimben is utaltam arra: „irányított nyilvánosság”, nagyfokú média-egyensúlytalanság mellett a mozgalmi jelleg erősítése, az aktivista-hálózat bővítése, a társadalmi hálózatosodás megkerülhetetlen – ahogyan a motiváció képességének és a szervezetépítés tudományának alkalmazási formái is. A kormányellenes szavazók körében a legnagyobb rezignáltságot az intézményesült ellenzéki szereplők tanulási és alkalmazkodási képességének alacsony hatásfoka, valamint a karizmatikus szereplők és átélhető háttértörténet hiánya keltik. Képletesen szólva: nem látnak erőt az erővel szemben, csupán könnyen szétzavarható, hátország nélküli, fellázadt paraszti tömegeket a jól szervezett, királyi haderővel és udvargazdasággal szemben. Egy vereséget ígérő csata mezejére sokkal több bandérium érkezik „késve”, mint egy kétesélyes csatáéra.

 

2019 mégis nagyszabású utcai megmozdulásokat és széleskörű ellenállást ígér. Az eddigi kormányzati reakciók arra utalnak, a Fidesz „semmit sem tanult és semmit sem felejtett”. A felhajtóerő megvan az ellenálláshoz. Amennyiben képes lesz kinőni magát, országszerte tömegeket megmozgatni tartósan, megrengetve ezzel a stabilitás kormánypárti ígéretét, és konkrét ügyekben meghátrálásra vagy újabb elhibázott reakciókra késztetni a hatalmat, úgy a lázadás szelleme végigsöpörhet az országon. Ellenkező esetben, az ellenállás letörésével, kifulladásával a rendszer még rugalmatlanabbá és nyomasztóbbá válik, aminek súlyos társadalmi áldozata lesz. Az igazságtalanság intézményesülése, a rendszerszintű kontraszelekció és az egyre szélesebb társadalmi kontroll ugyanis vagy ellenállást szül, vagy elvándorlást.
Orbán Viktor 2030-ig tervez. Addigra megoldana számos társadalmi problémát, és azt is megígérte, 2030-ra utolérjük Ausztriát. (E cél elérését némileg megnehezíti az a körülmény, hogy nem látjuk az ígéret időarányos teljesülését, ráadásul 2021-től az uniós fejlesztési források apadása és a gyenge lábakon álló, korrupció által megcsapolt fejlesztéspolitika és gazdaságélénkítés, a humán-erőforrás újratermelésének elégtelensége sem ígér „nagy ugrást”.) A véleményformáló értelmiség felelősségétől, az ellenzék helyzetfelismerő és taktikai érzékétől, „harcmodorától”, végső soron a magyar választópolgárok politikai bölcsességétől függ, kap-e még 12 évet a Fidesz.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://azelemzoszemevel.blog.hu/api/trackback/id/tr914527178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.