azelemzőszemével

Kovács János politológus közéleti blogja

Szuverenitás-vita vagy politikai kommunikációs blöff?

2018. október 03. 11:47 - Kovács János politikai elemző

A Sargentini-jelentést elutasító országgyűlési határozat kérdéséről

A Fidesz semmit sem tanult, és semmit sem felejtett. A Sargentini-jelentés Európai Parlament általi megszavazása, a nagyobbik kormánypárt Európai Néppárton belüli meggyengült pozíciója sem fogja eltántorítani az Orbán-kormányt az illiberális állam továbbépítésében. A jelenlegi hatalom támogatottságának, mozgósítási képességének vezérlő dinamikáját ugyanis a konfliktushelyzetek generálják. Kompromisszum-készség és potens ellenállás híján a konszolidáció - az orbáni értelmezéssel összhangban - a gyávaság szinonimájaként jelenik meg. A magyar parlament kormánypárti többségének akaratát tükröző, a magyar jogállamiság helyzetéről gyászos képet festő Sargentini-jelentést elítélő országgyűlési határozat a magyar belpolitikában az európai parlamenti választási kampányól szól, míg a külpolitikában egy pólusépítő stratégia egyik lépcsőfokaként is értelmezhető.

ep_orb_sarg.jpgOrbán Viktor és Judith Sargentini üdvözli egymást az Európai Parlamentben. Fotó: Európai Parlament

Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakciójának vezetője egy interjúban megjegyezte, hogy azért is szavazhatott a néppárti képviselők többsége támogatólag a magyar kormány gyakorlatát elítélő jelentésről, mert a magyar miniszterelnök nem mutatott semmiféle kompromisszumkészséget, korrekciós szándékot a kifogásolt kérdések kapcsán. A magyar politikai helyzetet jól ismerők számára nem lehetett kérdés, hogy minden olyan törekvés, ami a magyar demokrácia állapotán, a kormányzati hatalomgyakorlás módján a liberális demokrácia normáit, vagy az EU szerződésben rögzített, alapvető értékeit kívánja proaktív módon számon kérni, meddő próbálkozásnak fog bizonyulni. Egyrészt a Nemzeti Együttműködés Rendszere addig működőképes, amíg a Fidesz dominálja nemcsak a pártrendszert, de az ún. független intézményeket, a hagyományos médiafelületeket, kormányközeli oligarchákon keresztül az egyes gazdasági ágazatokat. Ez a fajta hatalomkoncentráció eleve súlyosan torzítja a politikai versenyt, amit nem lehet finomhangolással, apró gesztusokkal orvosolni. Maga az orbáni rendszer is egyre kevésbé rugalmas, egyre inkább egyetlen személy döntéseinek alárendelve működik, és függőségek egész hálózatán keresztül szövi be, tartja kontroll alatt és mozgósítja a társadalmat. Másrészt az Orbán-kormánynak most nem egy feszültség-csökkentő, taktikai visszavonulásra van szüksége, hanem egy elhúzódó, mederben tartott, kommunikációs fronton azonban eszkalálható konfliktusra, ahol a kerettörténet (nemzeti szuverenitást érő, külső támadás, migrációpárti erők támadása), a szereposztás (magyar érdekeket, keresztény-nemzeti identitást és a polgárok biztonságát védelmező kormány, szemben a 'globális hatalmi elit', a Soros-hálózat [Soros György Orbán Fethullah Gülen-je] aknamunkájával) adottak, és mindig akad egy újabb ácsolt színpad, egy újabb mellékszereplő, egy újabb rejtett összeesküvés, ami segít a történet továbbszövésében.

A Sargentini-jelentés körüli vita erősíti Orbán belpolitikai pozícióit, míg az ellenzéket nehéz helyzetbe hozza, hiszen az abban foglat állítások mindegyikével nem tud azonosulni, a 7. cikkely szerinti jogkövetkezményeknek nem kívánja kitenni Magyarországot, és a kormány szuverenista retorikájával szemben - ami az országot ért támadásként láttatja a dokumentum elfogadását - szinte lehetetlen meggyőzni a közvéleményt, hogy a kormány elítélése nem fog nemzeti érdeksérelemmel járni, s ebben az értelemben amit tesznek, az nem árulás. A Sargentini-jelentés külföldi hatásaként Orbán pontos képet kaphatott arról, kik a megbízható szövetségesei, kik azok, akikre - akár egyazon politikai ernyőszervezet tagjaként - kevésbé számíthat, s miként építhet szorosabb regionális szövetséget, egyúttal ellenpólust Merkellel és Macronnal, és a "'68-as elittel" szemben az Európai Unión belül. Nem véletlen, hogy Orbán jó kapcsolatokra törekszik az európai main-stream számára szalonképtelen vagy provinciális, de kormányzati pozíciót betöltő, vagy arra jó eséllyel aspiráló euroszkeptikus politikusokkal (pl. Matteo Salvinivel). Látszólag kockázatosnak bizonyult az orbáni manőver, hiszen a Fidesz jövőbeli Európai Néppárt-tagságának megkérdőjelezésével meglazult a 'biztonsági háló', ami megóvja a kormányt a teljes nemzetközi elszigetelődéstől, illetve annak kedvezőtlen gazdasági következményeitől. Ugyanakkor a Néppárt számára Orbán egy hasznos "fenegyerek"/"fekete bárány": egyfelől a vele való közösségvállalással részben pacifikálhatók azok a hagyományosan jobboldali szavazók, akik számára a bevándorlás, a kollektív identitások kérdése meghatározó szempont a preferenciáik kialakítása során, másfelől Orbán negatív példája, az ő politikai karakterének felértékelése, a populizmus expanziójával való azonosítása szintén mozgósító, programadó erejű lehet az egymással konkuráló értékrendek és Európa-víziók szempontjából (mint azt Emmanuel Macron esetében már hallhattuk).

Európának nincs egységes víziója. Ráadásul az európai parlamenti választást megelőzően a Fideszt is soraiban tudó Európai Néppártnak nem lehet célja Orbán "kiátkozása", épp ellenkezőleg: a Nyugaton populistának bélyegzett politikai erők előretörését úgy kívánják megakadályozni, hogy az elmúlt évtizedek rendszerpártjai igyekeznek átvenni, taktikusan, szövetségi politikával meríteni abból az identitárius, szuverenista, rendpárti retorikai eszköztárból, amit a radikális, anti-establishment pártok képviselnek. Orbán az a Néppártnak, mint Seehofer pártja a CDU-nak. A "fenegyerek" szerepe az adaptáció, a rendszerpárti válasz az új trendre: az ország megosztott, a hagyományos néppártok gyengülnek, és az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű, jobboldali ellenzéki párttal most először megjelent a CDU/CSU jobboldali pártszövetségtől jobbra egy szereplő, amely középtávon a pártrendszer tartós tényezőjévé válhat. [...] "Ez nem állapot, nem akarjuk, hogy ezek az erők bármiféle kormányba bekerüljenek" - ahogy azt Horst Seehofer német belügyminiszter, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke megfogalmazta szeptember 6-án, a Rheinische Post hírportálján megjelent interjúban. Orbán Viktor példája rámutatott arra, hogyan lehet képes egy rendszerpárt önmagát olyan anti-establishment erőként feltüntetni, aki a "lázadás évét" várja, és paradigmaváltást hangoztat (miközben nagyon is bevett eszközöket alkalmaz, elvszerűséget nyomokban tartalmazó, hatalomtechnikai megfontolások mentén). Sebastian Kurz és az ÖVP arra mutatott rá, hogy az orbáni érvkészletnek mely elemei, milyen hatásfokkal alkalmazhatóak a nyugat-európai politikai kultúrában. Az olaszországi politikai folyamatok, az Északi Liga és az 5 Csillag Mozgalom berendezkedés-ellenes kormánykoalíciója pedig intő példaként szolgált (még ha Olaszország párt- és választási rendszere okán nem is a kormányzati stabilitásról híres), s előrevetítette, hogy a nyugati világban (beleértve a tengerentúlt is) egy komoly változás zajlik a mélyben, ami könnyen instabilitást hozhat mind a nemzetközi, mind a "nemzetállami" térbe.

 A Fidesz Sargentini-jelentést elutasító határozati javaslata sokatmondóan a "Magyarország szuverenitásának megvédéséről és a Magyarországgal szembeni rágalmak visszautasításáról" címet viseli, ami megelőlegezi a szöveg politikai kommunikációs szerepét. A javaslatot formálisan a kormánypárt frakcióvezetője és a Miniszterelnökséget vezető miniszter nyújtotta be. A dokumentum a magyar állami szuverenitás megsértésével vádolja a Sargentini-jelentést, miközben annak megállapításai mögött "az Európai Parlament bevándorlást támogató képviselőit" véli felfedezni, akik "azért ítélik el Magyarországot, mert megvédte a határait". A határozati javaslat eljárásjogi szempontból is támadja a jelentést, amikor - az EP jogi szolgálatának döntését megkérdőjelezve - kimondja, hogy azt "csalással fogadták el". A dokumentum egyszerűen figyelmen kívül hagyja a Sargentini-jelentésnek a magyar alkotmányosság működése körüli problémákra, a hatalmi ágak szétválasztásának és a független intézményeknek az állapotára, befolyásoltságára vonatkozó megállapításait, a rendszerszintű korrupció, az ún. alapjogok sérelmének, a szociális jogok helyzetének kérdésköreit (ami a jelentés meghatározó részét adja), ehelyett egyedül a migráció kérdésére összpontosít, és csakhamar meg is találja a szálak mozgatóját, és hazai ügynökeit.

"A magyar Országgyűlés egész Európára nézve veszélyesnek tartja, ha egyes üzleti csoportok és egy spekuláns üzletember érdekei akadálytalanul érvényesülnek az Európai Unióban, és felülírhatják az alapszerződésben lefektetett szabályokat."

Részlet a Magyar Országgyűlés elé terjesztett határozati javaslatból.

Nincs kétség afelől, hogy ez a narratíva uralkodó lesz a következő időszakban. A kormány újabb sokmilliárdos kampánykerettel gondoskodik erről. Az elfogadott (várhatóan október közepén dönt róla a parlament) országgyűlési határozat természetesen semmiféle jogvita feloldására nem lesz alkalmas, funkciója csupán kommunikációs jellegű - a permanens kampány logikájának megfelelően. A belpolitikai hatását tekintve eredményes lehet abban, hogy feltüzelje és részvételre ösztönözze a kormánypárti szavazótábort, míg az ellenzék ezzel szemben nem tud majd valódi tétet adni a jövő májusi európai parlamenti választásnak. Ami a lépés várható külföldi fogadtatását, külpolitikai hatásait illeti, a magyar kormány "csendes tavaszi esőre és hosszú háborúra" rendezkedett be. A dokumentum elfogadása érdemben nem változtat a kialakult helyzeten, legfeljebb annyival árnyalja azt, hogy a Manfred Weber által hiányolt kompromisszumkészség helyett ismét megerősítést nyer, hogy az orbánizmus addig menetel, amíg nem ütközik valódi ellenállásba.

A cikk angol nyelvű változata a Hungary Journal oldalán jelent meg.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://azelemzoszemevel.blog.hu/api/trackback/id/tr6114278345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.