azelemzőszemével

Kovács János politológus közéleti blogja

EP-szavazás után: az orbáni hatalomgyakorlás súlyos károkat okoz az országnak

2018. szeptember 14. 01:08 - Kovács János politikai elemző

Az Európai Parlament kétharmados többséggel megszavazta a Sargentini-jelentést. Eljárási szempontból ugyan fontos tényezőnek bizonyult, hogy a tartózkodó voksok figyelembe veendők-e a szavazati arány megállapításánál, ám az a körülmény, hogy az Európai Néppárt (a Fidesz pártcsaládja) jelenlévő képviselőinek 57,5%-a is a dokumentum elfogadását támogatta (köztük Manfred Weber frakcióvezető, aki nagy valószínűséggel a Néppárt csúcsjelöltje lesz a jövő májusi EP-választáson), azt mutatja, hogy az unióban nem áll messze a politikai konszenzustól az a megállapítás, miszerint Magyarországon súlyosan sérül a jogállamiság, a demokrácia, a közpénzekkel való átlátható és felelős gazdálkodás. Várhatóan milyen következményekkel jár a szeptember 12-i szavazás? Miben módosult a magyar kormány pozíciója a jelentés elfogadásával? Mit jelent ez az országra, a Fideszre, illetve Orbán Viktor politikai karrierjére nézve?

orbi2.jpg

Fotó: MTVA / Koszticsák Szilárd

Az Európai Parlament a Sargentini-jelentés elfogadásával az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz.) 7. cikke szerinti eljárás megindítása mellett foglalt állást. Ez egy többlépcsős eljárás, amelynek lényege, hogy az Európai Unió alapvető értékeit súlyosan megsértő tagállam szankcionálható, amennyiben nem hajt végre politikai korrekciót. Maga az eljárás hosszadalmas (nincsenek előírt határidők) és kevésbé hatékony, mivel az EUSz. 2. cikke által nevesített európai értékek súlyos és tartós megsértésének megállapításához az Európai Tanács - Európai parlament egyetértése melletti - egyhangú döntésére van szükség, illetve a korrekció elmaradása esetén a különböző szankciók életbe léptetéséhez a Tanács minősített többséggel való döntésére. Korábbi tapasztalatok nem állnak rendelkezésre, mivel ez az első eset, hogy az Európai Parlament az eljárás megkezdésére javaslatot tesz egy tagállammal szemben. (A bírói függetlenséget megsértő Lengyelországgal szemben az Európai Bizottság kezdeményezte az eljárás megindítását.) Könnyű belátni, hogy a buktatók miatt egy jogi szempontból körülményes, politikai szempontból pedig roppant kényes eszközről van szó, amihez aligha nyúlnának az uniós intézmények, ha nem volna igazolható annak szükségessége (nem véletlenül hívják "nukleáris opciónak"). A bizonyítás nehézkessége, a kiterjesztett vagy megszorító értelmezés, a politikai érdekek és ideák menti torzulások miatt "vékony jégről" van szó, amit független intézményekkel, szaktekintélyekkel, civil szervezetekkel lehet megtámogatni. A direkt jogi eredményekre így sincs garancia az eljárás végén, azonban származékos hatásként az érintett tagállam így is erőteljes negatív hatásokat szenvedhet el.

Ez a bélyeg egyrészt komoly deficitet jelent a diplomáciai érdekérvényesítésben, gyengíti a regionális együttműködést, korlátozza az országot abban, hogy tekintélyes tárgyalópartnerként foglalhasson helyet a kétoldalú és multilaterális tárgyalásokon, az unió jövőjéről szóló vitákban. A politika szféráján túlnyúlva a piaci szereplők magatartását is befolyásolja az ország megítélésének romlása, ami a befektetési hangulatot, ezzel együtt az ország versenyképességét tovább ronthatja. Magyarország eddig sem tartozott a kiszámítható, hosszabb távon előre tervezhető jogi-gazdasági konstellációval rendelkező országok közé, amiben nagy szerepe van az orbáni modellhez köthető ad-hoc jogalkotásnak és a politikai zsákmányrendszer nagyfokú piactorzító szerepének. A jelentés megszavazásának első hatásait a forint árfolyamának ingadozásán láthattuk. A "jogállamiság" egy olyan garanciabélyeg, aminek a kopása annak az ígéretnek, biztosítéknak a gyengülése, hogy a magyar kormány, a magyar állami szervek nem avatkoznak be a szükséges regulációkon túl a piaci viszonyokba, nem igyekeznek azokat pártpolitikai, ideológiai, családi (nepotizmus), vagy egyéb szempontok mentén átírni. A magyarországi üzemmel, telephellyel rendelkező nagy, multi- vagy transznacionális vállalatokkal megköttetett ún. stratégiai megállapodások, az olcsó magyar munkaerő és a bőkezű állami támogatások csak ideig-óráig képesek ellensúlyozni azt a versenyhátrányt, amit a kiszámíthatatlan gazdasági környezet és a túlzott állami beavatkozás jelent.

Ami a konkrét szankciókat illeti, életbe léptetésükre az eljárás menete és az uniós tagállamok vezetői közötti konszenzusképtelenség, a magyar-lengyel kölcsönös garancianyújtás miatt aligha kerülhet sor, legfeljebb bizonyos diplomáciai típusú retorziók várhatók. Az EUSz. 7. cikk (3) bekezdése értelmében "a kérdéses tagállamnak a Szerződések alkalmazásából származó egyes jogait felfüggeszti, beleértve az e tagállam kormányának képviselőjét a Tanácsban megillető szavazati jogokat". A tanácsi szavazati jog felfüggesztése egyelőre nem tűnik realitásnak. Ami az esetleges gazdasági szankciókat illeti, itt van ok az aggodalomra, hiszen a jelentés korrupciós fejezete az európai uniós források szisztematikus eltérítéséről, rendszerszintű korrupcióról adnak látleletet. Amennyiben az állításokat az ellenőrző szervek és a politikai döntéshozók hitelesnek és megalapozottnak ismerik el, az minden bizonnyal következményekkel fog járni.

"Nagyon büszke vagyok, hogy a Magyarországról szóló jelentésem elnyerte az Európai Parlament támogatását, de ez legfőképpen a magyar polgárok jogairól szól. Köszönöm a kollégáimnak, akik kiálltak a demokrácia és a jogállamiság védelméért, túlmutatva a pártérdekeiken."

(Judith Sargentini holland, zöldpárti EP-képviselő, Twitter)

A 2010-es kormányváltás óta ciklusról ciklusra vártuk, hogy a magyar külpolitikai stratégia változik, a stílus finomhangolásra kerül, konszenzus-orientáltabbá válik. Ehhez képest a külpolitikai kommunikáció - akár a belpolitikai viszonyok - a mai napig háborús logikát tükröz. Ha beírjuk a Google-keresőbe, hogy "Szijjártó kiosztotta", egy egész gyűjteményt találhatunk a magyar kormány diplomáciai konfliktusairól, s utánaolvasva az elhangzottaknak, azt is megállapíthatjuk, hogy a stílus sokszor egészen idegen az európai kormányközi kapcsolatokban megszokottól. A magyar külpolitika az Európa-politikát a belpolitika, a hazai, "szabadságharcos" kommunikációs stratégia logikájára fűzte fel, évekig kettős beszédet folytatva. Amikor ez a gyakorlat megbukott, a diplomáciai háttér-beszélgetésekben még hangsúlyosabbá vált a "ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit teszek" orbáni intelme. Egy idő után azonban így is válaszút elé került a kormány, és a  konfliktusvállaló "hazabeszélés" stratégiája mellett döntött - feláldozva a konszolidáció lehetőségét. A belpolitikai hatalmi viszonyok tartós eltolódásával, a centrális erőtér mellett a magyar politikai játéktér "kiüresedett", az ellenzék csak elvétve volt képes tematizálni, Orbán Viktor szemében pedig felértékelődött az uniós politika, különösen miután a migrációs válság hullámait jó realitásérzékkel meglovagolva európai véleményvezérré vált. Ekkorra már a magyar kormány megítélése meglehetősen kedvezőtlen volt a nyugati, emberi jogi központú (nevezzük leegyszerűsítve liberálisnak) értékrendtől való távolság, és a keleti orientáció, az autoriter rendszerekkel (különösen Oroszországgal) való szoros kapcsolatai miatt. Orbán Viktor és a magyar kormány nemzetközi súlyát, mozgásterét a migrációs politikája és az európai anti-establishment erők térnyerése növelte, míg a kormány negatív reputációja korlátozta. Orbán ezért várja "a lázadás évét", és ezért ostorozza szüntelen az európai politikai elitet. Az Európa-politika plénumán Orbán Viktor ambíciói csak az ún. rendszerpártok szignifikáns gyengülésével, és az uniós elit kicserélődésével, felhígulásával teljesedhetnek be.

A magyar kormányzati kommunikáció ellentámadással válaszolt a Sargentini-jelentés megszavazására: csalást, Soros György bosszúját, hazaárulást, migrációt és liberálisokat emlegettek (a nívódíjas TV2 hírműsora ehhez még hozzátette, hogy valójában a magyar kormányfőt éltette egész Európa [no comment], a "közszolgálati" televízió híradója pedig Fidesz-párti Facebook-kommenteket mutatott be... #holelunk). Mindez nem változtat azon a helyzeten, hogy nagy nemzetközi figyelem mellett a kormányfő fontos csatát veszített, ami a Fidesz európai néppárti tagságát, és ezzel együtt a "biztonsági hálót" is veszélybe sodorta. A Fidesz Néppárton belüli pozícióját a magyar kormány uniós intézményekkel való együttműködési készsége, az egyes tagállamokban végbemenő változások (általános, időközi és tartományi választások) és a 2019. májusi EP-választások eredménye determinálhatja. A német Európa-politikai törekvések, és az ezekhez való magyar viszony szintén meghatározó lehet. A Fidesz-kormány irányvonalát helyeslő erők vagy nincsenek kormányzati pozícióban, vagy a kisebbik koalíciós partner szerepét töltik be, esetleg nyíltan euroszkeptikus álláspontot képviselnek, és az EP-választási szereplésük eredményessége bizonytalan. Orbán Viktornak a jelenlegi viszonyokhoz alkalmazkodva kell egyelőre lavíroznia, és ebből a kényelmetlen pozícióból kínálnia alternatív jövőképet, politikai agendát az intézményes Európa számára. Ennek a küzdelemnek a tétje óriási: megfelelő szövetségi politikával csatákat nyerhet Európában, hibás taktikával viszont felmorzsolhatja a politikai tőkéje egy részét, ami a hátország elvesztéséhez vezethet.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://azelemzoszemevel.blog.hu/api/trackback/id/tr2114238741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.