azelemzőszemével

Kovács János politológus közéleti blogja

Gondolatok Toroczkai elnökjelölti beszédéről

2018. június 09. 14:26 - Kovács János politikai elemző

Toroczkai László tegnap közzétette a Facebook-on a tisztújító kongresszuson elhangzott, elnökjelölti beszédét. Mivel már korábban több alkalommal is szóba hozta, hogy "többszöri kérése ellenére" nem tették lehetővé számára a felvételhez való hozzáférést, illetve annak nyilvánosságra hozatalát, így - főként Jobbikos körökben - sokakban várakozást, fokozott érdeklődést keltett a beszéd tartalma. Miről is szólt dióhéjban az azóta a pártból kizárt, ásotthalomi polgármester "programbeszéde"?

Az elnökjelöltek számára meghatározott időkeret állt rendelkezésre a felszólaláshoz, amit Toroczkai László utóbb sérelmezett is, mivel nemcsak riválisát, Sneider Tamást, de a leköszönő elnök, Vona Gábor gondolatait is kénytelen volt végighallgatni. Beszéde elején ezt gúnyosan Szabó Gábor választmányi elnök orra alá dörgölte: "indítom a stoppert - Szaszinak mondom".

Romantikus historizálás

A beszéd múltidézéssel indul. A radikális, tettvágytól fűtött fiatalok (Kovács Dávid, Szabó Gábor, Toroczkai László) meg akarják váltani az országot. Visszaköszön a romantikus múlt, a mozgalmi gyökerek, erdő mélyén a tereptarka uniformis, a honvédő tettvágy. Ez a tettvágy öltött formát a Jobbik megalakulásában. A kezdeti reménytelenség okát két tényezőre vetíti vissza Toroczkai: 1.) a valódi mozgalom hiányára, 2.) a nemzet életében bekövetkező katarzisélmény hiányára. Utóbbit a 2006 szeptemberi tévészékház-ostromban vélte felfedezni Toroczkai, aki maga is harcos mozgalmár szerepében vált tevékeny részesévé az akkori utcai eseményeknek. 2006 ősze jól érezhetően egy állandó hivatkozási pont, kvázi morális megalapozás, igazolás az ún. radikálisok körében. A később csatlakozott tagok, aktivisták nem véletlenül szembesülhettek oly gyakran a kérdéssel: "Te hol voltál 2006-ban?". A jobboldali radikalizmusok rendszerváltozás utáni története (de nyugodtan visszanyúlhatunk akár a '80-as évektől egyre aktívabb ellenkultúra-mozgalmakhoz, amelyek mindig szűk, szubkulturális formát tudtak csak ölteni, és egyáltalán nem voltak egységesek) nem volt képes a nemzeti radikalizmust - mint közösségi élményt, cselekvési formát, habitust - eszmerendszerré érlelni. Tulajdonképpen a Vona Gábor által megkülönböztetett "formai radikalizmusból" és "tartalmi radikalizmusból" a forma vált meghatározóvá, a külsőségek tették felismerhetővé a jobboldali radikálisok aktív csoportjait. Nem véletlen, hogy a "nemzeti radikalizmusnak" vagy "jobboldali radikalizmusnak" a mai napig nincsenek olyan "fő ideológusai", akik egy vita során meg tudnák védeni saját, kinyilatkoztatott téziseiket e radikalizmusok (indokolt a többes szám) mibenlétéről. 2006 ősze valóban "lélektani pillanat" volt a Jobbik számára (ezt nem érdemes vitatni), ami megalapozta a rendszerellenes (valódi rendszerváltást követelő) mozgalom későbbi felfutását. Sneider Tamás és Toroczkai László akkor együtt, egy célért mozdultak - mindketten az "első sorban". Toroczkai számára a 2006 őszének fővárosi utcája az a küzdőtér, "politikai színpad", ahol ő a "színpadi kellékestől" a generális jelmezét kaphatta kölcsön, s ami lélektani, szimbolikus szempontból talán máig a közéleti karrierje csúcspontjának számít, amivel legfeljebb az ásotthalomi "végvári vitéz" imázsa vetekedhet. Toroczkai végül fontosnak tartja hozzátenni: "anarchiába fulladt az egész a Kossuth téren".

A siker

Toroczkai értékelése szerint 2006 és 2010 között a Jobbik tematizálta a közéletet. Erős állítás, azonban szubjektív nézőpontból érthető. A kormányellenes légkörben, az utcán menetrendszerűen harsogó "Gyurcsány, takarodj" és a "nem azt mondták Feri, hanem azt, hogy menj a p...ba, valljuk be" (Horn Gábor) hangulata közepette, az MSZP mélyrepülésével, és hatalomhoz való ragaszkodásával, az SZDSZ elhibázott Jobbik-ellenes EP-kampányával, a lázadás életérzésével együtt is órási meglepetés volt a Jobbik 14,7%-os eredménye a 2009-es EP-választáson. Egy évvel később a radikális párt 855 ezer szavazattal, közel 17%-os listás eredménnyel került be az Országgyűlésbe. Az általa felvetett témák ("cigánybűnözés", "politikusbűnözés", "20 évet a 20 évért", merev euroszkeptikus álláspont, stb.) egy MSZP-SZDSZ kormányzás alatt egyszerűen tabudöntésnek számítottak (s ekkor még a mérsékelt, européer, polgári szerepben tetszelgő Fidesz sem kezdte el átemelni a Jobbik egyes programpontjait, illetve átvenni az időnként valóban szélsőséges retorikát). 2006 őszétől a Jobbik mozgalomként megerősödött, pártként pedig 2010-től formálisan is a hatalmi struktúra részévé vált a parlamenti mandátumok 12%-ának birtoklásával. Toroczkai értékelése szerint 2010 és 2014 között az akkori Jobbik-frakció "óriási teljesítményt produkálva az utcai politizálást parlamenti politizálássá alakította át  - köszönet ezért nekik". A politizálás új formája, a változó politikai környezet (kétharmados Fidesz-kormányzás), az anti-establishment pozíció Parlamentből való fenntartásának nehézsége, a mozgalmi jelleg szükségszerű, lassú sorvadása megkövetelte a tartalmi változtatásokat. Ezekről Toroczkai nem beszél. A 2014-es választási szereplést (1 millió 20 ezer szavazat, több mint 20%-os listás szavazatarány) szintén sikerként könyveli el beszédében Ásotthalom polgármestere. Ezt a diadalmenetet szakította meg értékelése szerint a 2016-os esztendő, amikor "valami eltört". Itt muszáj megjegyeznünk, hogy a Jobbik ún. néppártosodásának kezdete nem 2016-ra, hanem 3 évvel korábbra datálható, így mind a 2014-es országgyűlési választási eredmény, mind az első egyéni választókerületi mandátum (Tapolca térsége) 2015-ös áprilisi megszerzése, mind a rendes és időközi önkormányzati választásokon elért sikerek már ennek jegyében következnek be. 2015-2016-ban valami valóban megváltozik, csakhogy nem a beszivárgó külső tanácsadók bomlasztó aknamunkája kelti ezeket a baljós hullámokat, sokkal inkább a kirobbanó migrációs válság. Erre kezdetben képtelen adekvát választ adni a kormány, majd - hatalmon lévő, cselekvőképes szereplőként - effektív lépéseket tesz, s a 2015. február 6. ("G-nap") után saját médiabirodalmát agresszíven újraépítő, kiterjesztő és a propagandát csúcsra járató Fidesz egyre inkább magának vindikálja a migrációs témát (komplett mítoszrendszert, ellenségképeket felfűzve rá).

A törés

De maradjunk egy kicsit ennél, a Toroczkai-féle megállapításnál! A "régi bajtársak" és az "elvszerű politizálás" képe áll itt szemben a külső betolakodókéval, akik nem az utcai események során küzdötték fel magukat [megjegyzés: ehelyett leigazolt, piaci tapasztalattal és komoly tudással rendelkező szakemberek], így szükségképpen nem is érthetik a magyar valóságot, a Jobbik közösségét, annak nem részei. "Fölülről érkező, közöttünk lévő" rossz tanácsadók, akik két éve átvették a párt irányítását, s akiknek egyébként sem az élete a Jobbik [megjegyzés: a "bajtársiasság" helyett a munkateljesítményük alapján ítélik meg őket optimális esetben]. Itt fontos volna azt belátni, hogy egy kormányzati pozícióra aspiráló párt egyszerűen nem teheti meg azt, hogy ne építsen ki értelmiségi holdudvart, ne alkalmazzon külső szakembereket, akik akár a kampányban, akár a szakpolitikai programalkotásban, akár egyéb, a párt számára fontos területen tevékenykednek. A bűnbak-képzés klasszikus esetével állunk itt szemben, a politikai radikalizmusok jól ismert áldozatszerepével, és a "ki a bűnös - mi a teendő" kérdéspárossal. Lényeglátó, hangulatkeltő leegyszerűsítésekkel. Toroczkainál érezhetően frusztrációt okoz a "műanyag táblákra halmazokat rajzolás" (erre többször is visszatér), vagyis a célcsoport-orientált kommunikációs stratégiák felvázolásának egyik lépése, amit olyan "humbug" területeken alkalmaznak, mint a kommunikáció, marketing, PR, médiastratégiák, fogyasztói szokások és igények feltérképezésével kínált termék- és szolgáltatási portfóliók (piackutatás), stb. Toroczkai szerint a magyar választók összessége minden bizonnyal egy olyan homogén massza, amit le lehet fedni 2-3 egységes üzenettel (ez ám a néppárti gondolkodás!), vagy - az ő példájánál maradva - ugyanaz érdekli a tanyavilágban élőket, mint a nagykörúton belüli választókat, s ha egy párt különböző célcsoportoknak (pl. nem, kor, iskolai végzettség, településtípus, helyi igények, stb.) külön-külön is kommunikál, rögtön hiteltelenné válik. A rendszeresen közvélemény-kutatásokat rendelő (azokból esetenként valóban nem a megfelelő tanulságot levonó) stratégákon felesleges számon kérni a társadalmi valóság ismeretét - főként egy olyan szereplőnek, akinek tényleges rálátása a különböző folyamatokra legfeljebb helyi önkormányzati szinten van, az országos politikát pedig csak egy szubkultúra szemüvegén keresztül képes vizsgálni.

A néppárti radikális

Miután felfedte a probléma természetét (külső beszivárgók, rossz tanácsadók), megadta az érzelmi töltetet (áldozatszerep), szélhálmosságnak titulálta a közvélemény-kutatási és politikai kommunikációs eszközöket, figyelmen kívül hagyta, hogy a néppárti program alapvető kritériuma, hogy a különböző demográfiai-szociológiai csoportok változatos igényinek megfelelő programot tudjon kínálni, nos ezek után kijelentette, hogy talán ő "a leginkább néppárti politikus a Jobbikban". Toroczkai mesterséges ellentétnek tartja a radikális-néppárti szembeállítást, tagadva annak definíciós alapjait. Ezzel tulajdonképpen önmagát és Novák Elődöt cáfolja, hiszen - mint a fentebbi Facebook-bejegyzés is jól illusztrálja - a "néppártosodást" ez a kör az elvtelenséggel azonosítja. A baloldaliak és a jobboldaliak mesterséges szembeállítása ellen is kikelő Toroczkait az sem zavarja egyetlen pillanatra sem, hogy éppen Vona Gábor volt az, aki a baloldal-jobboldal szembeállítás meghaladására, egy új, "20-21. századi pártok" narratívára építette a mondanivalóját a "hídépítés" jegyében. Toroczkainak abban igaza van, hogy a társadalompszichológiai tényezőknek és a választói magatartás változásának komoly hatásai vannak, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyva "egyenleteket gyártani", ugyanakkor e szükséges korrekciónak az empirikus (kutatás-módszertani) feltételeit épp egy korábbi mondatában vonta kétségbe. A tematizációs képesség, a tudatformálás eszközei ellenzékben, a jelenlegi, egyre szűkülő kommunikációs csatornák mellett egyre kevésbé állnak rendelkezésre. A kormányközeli média karaktergyilkossági kísérleteit, ellenfeleket lejárató üzeneteit pedig egyre nehezebb ellensúlyozni. Ami a párt kommunikációs stratégiájára vonatkozó megállapításokat illeti, abból a szempontból jogosak lehetnek a felvetések, hogy a Jobbik kommunikációja valóban nem bizonyult hatékonynak, ami a választást megelőző fél esztendőben különösképpen érzékelhető volt.

A szavazatszerző

Toroczkai az új szavazók megtartásával (ezt állítja szembe a régi szavazótábor lecserélésével), az elpártolt szavazók visszacsábításával, és újabb "százezrek" megszólításával duplázná meg a párt szavazótáborát - a hogyannal azonban adós marad. Kétségkívül ez a beszéd egyik gyenge pontja. Bár az elnökjelöltek programja nyilvánosan nem hozzáférhető, a jelenlévők azokat már tartalmilag megismerhették. Maga a beszéd viszont adós marad a jövőkép, az alternatíva felvázolásával, ehelyett a felelősök keresésére és a közönség érzelmeinek felkorbácsolására koncentrál.

Mindez persze történelem, hiszen Toroczkai Lászlót a Jobbik Országos Etikai és Fegyelmi Bizottsága egyhangú döntése nyomán kizárták a pártból, miután a gyanú szerint információkat szivárogtatott, hamis színben tüntetett fel egyes értesüléseket, és a kormánypárti médiafelületeken turnézva (amelyek a választást megelőzően évekig nem biztosítottak megszólalási lehetőséget a párt képviselői számára), valamint Facebook-üzengetéssel támadta párton belüli ellenfeleit, ártva ezzel saját politikai közösségének. A platformalapítási kísérlettel és a nyilvánosság előtti megjegyzéseivel "megsértette a Jobbik szabályzatait, testületei határozatait, programját, érdekeit, jó hírét". Toroczkai ezek után a június 23-án, Ásotthalmon zászlóbontásra készülő Mi Magunk (melynek domain nevét már 2016. november 29-én regisztrálták) egyik vezetőjeként bebizonyíthatja majd, mennyire lesz sikeres az a vízió és közösségépítés, amit korábban a Jobbik számára kínált.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://azelemzoszemevel.blog.hu/api/trackback/id/tr1614033978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.