azelemzőszemével

Kovács János politológus közéleti blogja

Kötcsén túl

2018. június 04. 19:37 - Kovács János politikai elemző

Túl vagyunk a 17. kötcsei találkozón. Orbán Viktor ezen a fórumon avatja be a következő időszak fő politikai és kommunikációs csapásirányát érintő terveibe a legszorosabb szövetségeseit a párton belül és a kiszolgáló értelmiségi holdudvarban. Érdemes foglalkoznunk azzal, hogy a napvilágot látott nyilatkozatok, háttérbeszélgetések nyomán mire számíthatunk az előttünk álló években.

nemethszilard.jpg

Fotó: Németh Szilárd Facebook-oldala

A kötcsei piknik a műfajában nem egyedüli, ugyanakkor kétségkívül megvan a maga hagyománya. Az ún. baloldal Balatonszárszón (2017-ben a baloldal töredezettsége miatt Farkasházy Tivadar nem rendezte meg), a Jobbik Soltvadkerten tartja értelmiségi találkozóit. Ezek az alkalmak ma már egyre kevésbé az útkereső viták helyszínei, sokkal inkább vezetői kinyilatkoztatásokról, útmutatásról szólnak, valamint a holdudvar tagjainak diskurzusairól. A Fidesz ráadásul eleve nem az a párt, ahol terepe van a nyilvános bírálatoknak, vagy a vezetői tekintélyt aláásó keresztkérdéseknek. A találkozó résztvevői számára a képlet, az üzenet egyértelmű: aki ott van, az számít. Annak szerepe, felelőssége, jövőbeli feladata van a NER működtetésében. S ha már piknik, a sajtóban is jól mutat, hogy a közös ügyeinkről, nemzeti és európai sorskérdésekről szóló előadások szüneteiben a Fideszes politikusok és harcostársaik emberközeli módon bográcsoznak. "Plebejus politika" újratöltve.

Amit az összejövetelen elhangzottak alapján leszűrhetünk tanulságul:

1.) Orbán Viktor figyelme egyre inkább az Európai Unióban zajló viták irányába fordul, s ennek megfelelően a célok kijelölésénél is egyfajta Európa-fókuszú megközelítést láthatunk. Ezt egyfelől magyarázhatja a jövő májusban esedékes európai parlamenti választás közelsége, és Orbán európai véleményvezéri szerepének erősödése. Másfelől a jelenlegi belpolitikai helyzetben a Fidesznek nincs erős kihívója, az ellenzéki pártok még nem konszolidálták soraikat az április 8-i vereséget követően. Ugyan a kormánypropaganda nap mint nap "teszi a dolgát" az ellenzék lejáratásáért, de a kormánypártok mozgósításához már egy ideje nem elég kommunistákkal vagy fasisztákkal riogatni, ehelyett külső ellenségképre van szükség. Ez egy narratívateremtés része. Európai plénumon Orbán a hagyományos, keresztény értékek őreként lép fel, aki számára fontos a kontinens biztonsága, a határok védelme, az üldözött keresztények megsegítése, míg belföldön ugyanez az üzenet "szabadságharcos" retorikai keretek között jelenik meg. Kívülről világméretű összeesküvést láthatunk, a belpolitika szférájában pedig a rendszer ellenzékeként (vagy kritikusaiként) az "arctalan világerők", vagy épp a nagyon is arccal rendelkező Soros "ügynökeit".

2.) Az előző pontból is levezethető, hogy a NER egyre kevésbé rengethető meg "belülről", a magyar ellenzéki, illetve civil szereplők által. A kormányfő európai babérokra kíván törni, nem a "leuralt" magyar politikai élet posványában iszapbirkózni az ellenzékkel és különböző autonóm, érdekkijáró társadalmi szereplőkkel (ezt meghagyja a kiszolgáló értelmiségi véleményvezéreknek és a kézi vezérlés alatt működő kormányközeli médiának). A centrális erőtér bizonyos értelemben már nem létezik, pontosabban illúzió. Igaz ugyan, hogy a képletben továbbra is egy domináns szereplő mellett kis- és középpártok helyezkednek el jobbról és balról, amelyek külön-külön gyengék a kormányváltáshoz, egymással pedig képtelenek összefogni, és a protesztszavazatokat összegyűjteni, ugyanakkor a versenyfeltételeket ma már nem csupán a méret és a pozíció határozza meg, sőt egyre kevésbé. E feltételek olyan mértékben aránytalanok, a Fidesz permanens kampánya pedig úgy összefonódott a független intézmények napi működésével, hogy centrális pártrendszer helyett találóbb állampártról, valamint eszközeiktől javarészt megfosztott, vagy épp rendszerépítővé silányított ellenzéki pártokról beszélnünk. Az Orbán-rendszer egy olyan rezsimmé csontosodott, ahol az erőforrások és feltételek (rendelkezésre álló pénzeszközök, birtokolt médiafelületek, független intézmények pártpolitikai céloknak való alárendeltsége, adminisztratív akadályok, különböző társadalmi függőségek, a politikai osztály és a "nemzeti tőkés réteg" kontraszelekciója, stb.) nagyfokú aránytalansága, torzulásai miatt szinte lehetetlennek tűnik a kormánypártok leváltása - függetlenül a kormányzati teljesítménytől. A parlamentarizmus keretei kiüresedtek. Nem csoda, hogy egyes értelmiségi szereplők a parlamenti ellenzéki mandátumok "felvételének" értelmét is megkérdőjelezték.

3.) Ha a NER egyre kevésbé rengethető meg "belülről", akkor Orbán Viktornak a külföldi hatásoktól kell tartania. Elsősorban az uniós plénumon zajló folyamatoktól. A német ultimátumoktól, a Fidesz Európai Néppártból való esetleges kizárásától, egy újabb pénzügyi válság magyar gazdaságra gyakorolt hatásaitól, a következő EU-s költségvetésben a Magyarország számára rendelkezésre álló kohéziós források keretének jelentős csökkenésétől, az orbáni "illiberális" politikát lehetővé tevő, EU-n belüli erőviszonyok változásától (szövetségi politika). Nem véletlen hogy Orbán jó kapcsolatokra törekszik a fajsúlyos, hazájukban kellő támogatottsággal rendelkező európai populista szereplőkkel, a migrációs krízis okán igyekszik szorosabban összekovácsolni a Visegrádi Együttműködést (egyfajta belső ellenpólust képezve az unión belül), illetve az utóbbi időszakban Szlovénia és a Balkán felé kiterjeszteni a befolyását (pl. Bulgáriában, Macedóniában és részben Szerbiában is). Amikor a magyar miniszterelnök arról beszél, hogy az európai népek meg fogják büntetni a vezetőiket, illetve a "lázadás évét" vizionálja, akkor saját politikájának keres igazolást, egyúttal mintaadó országnak állítja be Magyarországot. Nem véletlen, hogy a Fidesz új hívószavaira (kereszténydemokrácia, európai kultúra és nemzetállami szuverenitás védelme) mind a hazai közönség, mind az európai társadalmak közvéleményei rezonálhatnak. Említésre méltó az is, hogy 2014 végén, 2015 elején az amerikai kitiltási botrány idején olvadt a Fidesz népszerűsége, nőtt a kormánypárti szavazók passzivitása az időközi választásokon.

4.) A Fidesz vezető politikusainak egyes mondatai arra utalnak, hogy tisztában vannak azzal, hogy mekkora politikai felelősséget (és ezáltal kihívást) jelent egymás után a harmadik ciklust megkezdeni, kétharmados felhatalmazással, olyan külpolitikai és külgazdasági körülmények között, amelyek ugyan növelik a kormány külpolitikai mozgásterét, ugyanakkor alapvetően képesek determinálni az ország gazdasági fejlődésének, ezáltal az életszínvonal változásának feltételeit. Egy egyre inkább multipoláris világban, a hidegháborús hangulat felélénkülése közben, egy protekcionista és számos tekintetben izolacionista üzeneteket küldő amerikai külpolitika árnyékában, ami épp kereskedelmi háborúba kezd többek közt Európával is, lassuló német növekedési kilátásokkal, dél-európai adósságválsággal, egyre inkább instabillá váló konfliktusövezetekkel. Közben komoly demográfiai, elvándorlási krízissel küzd az ország, ami már középtávon is súlyos munkaerő-hiányhoz és a nagy ellátórendszerek fenntarthatatlanságához vezet. Forrásszűke esetén nem várható potens növekedés, főleg a fiskális fegyelem kritériumának érvényesítése mellett.

5.) A hivatalos kommüniké alapján a tavalyi kötcsei találkozóhoz képest az idei témák nem mutatnak túl nagy változatosságot (2017-ben "a családpolitika és a keresztény értékek védelme" kerültek középpontba). A miniszterelnök most "értékek és kultúrák küzdelmére" készül - sajtófőnökének interpretációja szerint. A "globalista, bevándorláspárti, multikulturalizmust pártoló" Brüsszellel szembeni harc civilizációk összecsapásaként is értelmezhető, ahol - akár Deacroix híres festményén - Orbán Viktor a nemzetek Európájának (egyik) zászlaját tartva vezeti a népét. Ebből is következik, hogy a fő kommunikációs irányvonal - amire az őszi önkormányzati és a tavaszi EP-választásokat is fel lehet fűzni - továbbra is a migrációs témakör marad. A kormánypártok kommunikációja idáig kellően adaptívnak bizonyult ahhoz, hogy ezt a problémahalmazt a magyar politikaértelmezés és a közéleti diskurzusok középpontjában tartsa, új és új ellenségeket (Brüsszel, Soros, ENSZ, iszlamista, bevándorláspárti ellenzék, kerítésbontó és "migránssimogató" civilek, Soros-pénzen tüntető, külföldi diákok, Soros-zsoldos értelmiségiek, stb.) megnevezve.

Végezetül érdemes szem előtt tartani, hogy egy ilyen eseményen elhangzott gondolatok sok esetben nem a megfelelő kontextusban, magyarázó környezetben kerülnek a hírfogyasztók asztalára (de sokszor még az ott megjelentekére sem). Minden mondatnak, gondolatnak célt, értelmet csak az elkövetkező időszak politikai cselekedetei adnak. Stratégiai jelentőségű kérdésekről ilyen formában nem értesülhetünk, ám többet megtudhatunk a szereplők helyzetértékeléséről, motivációjáról, kommunikációs eszközeiről.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://azelemzoszemevel.blog.hu/api/trackback/id/tr9014022702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.