azelemzőszemével

Kovács János politológus közéleti blogja

Viharfelhők Narancsföld felett

2018. május 31. 11:21 - Kovács János politikai elemző

A migrációs válság következtében a Fidesz - hathatós propagandával - bebiztosította saját pozícióit, az április 8-i országgyűlési választáson ismét kétharmados többséget szerzett, a hatalomkoncentrációt egyre magasabb szinten megvalósító Orbán Viktor pedig egy nemzetközi idollá, európai véleményvezérré vált. Mindennek persze ára is volt: a magyar közéletből szinte teljesen kikoptak az érdemi viták, erősen meggyengültek az intézményi autonómiák, a gazdaság versenyképessége súlyosan csorbult, európai szinten pedig egyre fogy a levegő a Fidesz körül, amit a német testvérpárt, a CDU ultimátuma is jelez. Milyen hatásai lehetnek annak, ha a magyar kormány továbbra sem hajlandó a politikai korrekciókra, és ezt követően is belpolitikai érdekeinek rendeli alá az Európa-politikát?

European Social Summit in Gothenburg

Fotó: Ludovic Marin /AFP

Orbán Viktor úgy érezheti, hatalma csúcsán van (európai ambícióit tekintve pedig útban afelé), ám a távolban már fenyegető viharfelhők gyülekeznek Narancsföld felett. Az Európai Bizottság 2021-2027-es időszakra vonatkozó uniós költségvetésről szóló javaslatának magyarországi vonatkozásai, a Fidesz Európai Néppártból való kizárásának meglebegtetése, a német-francia tandemmel és az uniós intézményekkel való sorozatos konfrontációk, a "kereszténydemokrácia" (leánykori nevén illiberális demokrácia) további építgetése, a romló versenyképesség és a humántőke elpazarlása miatt egyre fogy a levegő Orbán Viktor kormányzása körül.

Az unióban egyre több nettó befizető országban vet fel komoly vitákat azon országok, országcsoportok támogatása, ahol a költségvetési fegyelem hiánya, a demokratikus értékek tiszteletének gyengesége vagy épp a rendszerszintű korrupció miatt ezek az unión belüli transzferek egyrészt gyenge hatásfokkal járnak, másrészt gyakran célszerűségi szempontból is megkérdőjelezhetők (sík területre, völgybe emelt kilátók, rokonoknak épített vendégházak, túlárazott, funkció nélküli látványberuházások, stb.). A jelenlegi viták alapján azt is érzékelhetjük, hogy az uniós szinten vitatott területeket (jogállamiság érvényesülése, menekültek integrálása) egyfajta indirekt szankcióként be lehet építeni a költségvetési tervezet forráselosztási mechanizmusába, vagyis közvetlenebb módon büntetni a renitens tagállamokat. Lényegében erről szólnak a következő uniós költségvetési ciklusra (2021-2027) vonatkozó bizottsági tervezettel kapcsolatos viták is egy olyan időszakban, amikor az európai szolidaritást amúgy is kikezdték a különböző válságok ("brexit", dél-európai adósságválság, az euróövezet gyengélkedése, a migrációs válság, az EU jövőjével kapcsolatos viták). Jelenleg harc folyik Európa "lelkiismeretéért", melynek során különböző megközelítési módok, értékkészletek, beszédstílusok csapnak össze, túlterjeszkedve tagállami határokon. Míg az EU döntéshozói a populizmus dél-európai előretörését érzékelve – kimondatlanul – hajlanak arra, hogy a Közösségnek ebbe az irányba kellene átcsoportosítania erőforrásokat, aközben Orbán Viktor épp a szlovén választást igyekszik befolyásolni a Magyarországról exportált migránsozással.

A Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) irányából nemrég megfogalmazott kritikák (biztosítani kellene a Közép-európai Egyetem, vagyis a CEU budapesti működését, a "Stop Soros" törvénycsomag esetében pedig figyelembe kellene venni a Velencei Bizottság ajánlását) ultimátumként is felfoghatók. Bár az Európai Néppártnak a jövőre tartandó európai parlamenti választás előtt nem érdeke sem a Fidesz kizárása, sem az ezzel kapcsolatos elhúzódó viták, ugyanakkor azt világosan érzékelik a Fidesz pártcsaládjának fajsúlyosabb szereplői, hogy Orbán Viktor kormányának intézkedései egyre kevésbé védhetőek a különböző európai fórumokon. A Fidesz ráadásul gyakran alárendeli az Európa-politikát belföldi, pártpolitikai érdekeinek - például amikor brüsszeli, "sorosista" összeesküvésekről beszél, amikor deklarálja, hogy hazánk nem vesz részt az EU jövőjéről tartandó, Macron francia elnök által kezdeményezett konzultációban, vagy amikor a kormányfő Berlinben, egy üzleti fórumon kijelenti, hogy "amennyiben az Európai Unió nem tud pénzügyi támogatást adni, Kínához fordulunk". A magyar kormány autoriter rendszerekkel, nyílt diktatúrákkal való pragmatikus kapcsolata még betudható a külpolitikai realizmusnak, ám e rendszerek mintaállamként, szoros partnerként való bemutatása komolyan megkérdőjelezi Magyarország nemzetközi felelősségvállalását és a kormány demokratikus elköteleződését. Ezeket a gesztusokat, manővereket számon tartják a diplomáciában.

Úgy tekintem Európát, ahogy van. Panaszkodhatunk. Én is panaszkodom miatta. Egyetlen, Orbán Viktor által vallott értéket sem tartok a magaménak. De ott van, megválasztották.

Emmanuel Macron francia elnök a BFMTV-nek adott interjúban, 2018. 04. 15.

A Fidesz Néppártból való kizárása ráadásul könnyebben kivitelezhető, mint az EUSz. 7-es cikkelye szerinti eljárás lefolytatása a jogállami garanciákat megsértő Magyarországgal és Lengyelországgal szemben (főleg úgy, hogy e két állam kölcsönös vétóval eljárási garanciát nyújt egymásnak, ráadásul a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság nem a Néppárt, hanem a Konzervatívok és Reformisták szövetsége Európában csoport tagja). De mit is jelentene a Fidesz számára a néppárti tagsággal járó "védőháló" elvesztése? Mindenekelőtt azt, hogy a kormány egyes intézkedéseit sokkal nehezebb lenne megvédeni nemzetközi színtéren, Orbán Viktornak pedig a "néppárt fenegyereke" (Joseph Daul nyomán) helyett az EU fekete bárányának szerepe jutna. Mindez persze hipotézis egyelőre, azonban hamar valósággá válhat, hiszen alig maradt önmérséklet a Fideszben, a hatalomtechnikai megfontolások pedig mindent felülírnak. A magyar miniszterelnök szeret a zavarosban halászni, és az unió elhúzódó intézményes válsága lehetővé teszi számára, hogy a kockázatminimalizálást elkerülve folytasson aktív, a "főárammal" ellentétes külpolitikát, idehaza pedig alkotmányozó többség birtokában szabhassa saját igényeihez a hatalmi struktúrát és a társadalmi együttélés intézményes kereteit. A néppárti vezetők számára ugyanakkor egyre inkább világossá válik, hogy Orbán őket akarja "nyugdíjazni", amikor a "lázadás évéről" beszél, vagy arról, hogy Európa népei nem fognak megbocsátani a vezetőiknek. Az Orbán-kormány jól felfogott érdekeinek megfelelően kész beavatkozni a belpolitikai folyamatokba azokban az országokban, ahol erre van fogadókészség (pl. Bajorországban a CSU-kampányba, a balkáni térségben, újabban pedig Szlovéniában), míg az orbáni példák inspirálnak más kormányzati pozícióban lévő, vagy arra aspiráló pártokat (a lengyel PiS, a szlovén SDS, az olasz Forza Italia, Lega Nord, Fdl, a német AfD, az osztrák FPÖ vagy a cseh ANO mozgalom, stb.).

Bár a Politico Magazin több alkalommal is Európa egyik legbefolyásosabb emberének nevezte Orbán Viktort, az előkelő helyezés nem segítette hozzá a magyar miniszterelnököt ahhoz, hogy meggyőzze partnereit olyan témákban, amelyek Magyarország szempontjából fontosak (kisebbségvédelem, többnyelvűség, külföldön dolgozó magyarok szociális juttatásainak szintje, migrációs válságmenedzselés, stb.), vagy ahhoz, hogy elérje, Donald Trump amerikai elnök - akit az EU-vezetők közül szinte egyedüliként Orbán favorizált az elnökválasztási kampány során - a Fehér Házban, kétoldalú találkozón fogadja őt. Az amerikai felet elsősorban a magyar kormány Moszkvához fűződő szívélyes viszonya zavarja, illetve a NATO-ukrán találkozók Magyarország részéről való akadályozása. Azért a CEU ügye is ott lebeg az éterben: bár a CEU teljesítette azokat a feltételeket, amelyeket a jogalkotó számára előírt, s mintegy fél év óta aláírásra vár a megállapodás, ám magyar részről késik az aláírás. A tudományos élet és a nemzetközi diplomácia szereplői szinte egyöntetűen kiálltak a CEU maradása mellett, elítélve a magyar kormány tudományos élet szabadságát és egyetemi autonómia csorbítását célzó lépéseit. A Figyelő listázása (amit az amerikai nagykövetség is elítélt) csak rátett még egy lapáttal erre.

Mint utóbb kiderült, a február elejétől április 8-ig tartó kampány során a kormány 7 milliárd forintot költött az adófizetők pénzéből, hogy migránsellenes, sorosozós, az EU-t és az ENSZ-et támadó propagandát folytasson. A három évvel ezelőtt még az ENSZ-nél migrációs világkvótát szorgalmazó Orbán mára a világszervezetben is Soros-ügynököket lát. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa nemrég rasszizmussal és idegengyűlölettel vádolta Orbán Viktort és kormányát a menekültellenes hangulatkeltés és az etnicista megnyilvánulások miatt. A Fidesz belföldi kommunikációs stratégiájának folytatása (ami adaptívan, új ellenségképek felfestésével igyekszik fenntartani a társadalomban meglévő fenyegetettség-érzetet) egyre nyíltabb konfrontációt jelent a nemzetközi integratív intézményekkel, az Európai Unióval és az ENSZ-szel.

A kötelező kvóták és a "kényszerbetelepítés" kérdése a leghazugabb kampányfogás, hiszen a kvóták nem betelepítésről, hanem a menekültkérelmek elbírálásáról szólnak (egységes európai menekültügyi szabályozás nélkül). Ráadásul - miként egyes kormánypárti szereplők is elismerték - a genfi egyezmény alapján, a kvótáktól függetlenül folyamatos a menekültkérelmek elbírálása (és akkor még nem is beszéltünk a letelepedési kötvénykonstrukcióval érkezett, több mint húszezer főről). A jogilag értelmezhetetlen "kényszerbetelepítés" tilalmának Alaptörvénybe emelése, illetve a "Stop Soros" néven ismertté vált jogszabálycsomag épp csak az indokolás szerinti cél szolgálatára alkalmatlan (e tekintetben pótcselekvésről beszélhetünk), ehelyett egy olyan kommunikációs termékről van szó (amivel utólag igazolni kell a választások tétjét), ami effektíven a kormányzati hatalomnak a független igazságszolgáltatás és a civil szféra feletti befolyását erősíti. Az állampolgárság, menekült- vagy oltalmazotti státusz megadása eddig is tagállami hatáskörnek minősült, az embercsempészetet korábban is büntették a magyar törvények. Néhány szimbolikus erejű passzuson és a magyar állami szuverenitás hangsúlyozásán túl Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeit tekintve nem sok hatása van az "alkotmányos önvédelemnek". Viszont az Alaptörvény hetedik kiegészítése lerakja az elkülönült közigazgatási bíráskodás szervezeti alapjait (ami lehetőséget teremt a későbbiekben a kényes politikai ügyek párhuzamos bírósági rendszerbe való kiszervezésére), a bírósági jogértelmezési gyakorlat befolyásolásán keresztül csorbítja a bírói függetlenséget, a magánszféra védelmére hivatkozva korlátozza a gyülekezési jogot.

A Stop Soros csomagban foglaltak olyan módon fenyegetnek szankciókkal (akár börtönbüntetéssel) civileket, hogy a jogalkotó által előírt információnak a potenciális elkövetők nincsenek tudatában. Például hogyan várható el, hogy valaki - jogkövető magatartást folytatva - ne támogasson menekültstátuszra nem jogosult, migráns hátterű személyt, ha a jogosultság kérdésének megállapításához menekültügyi eljárás lefolytatása szükséges? A "Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be" passzus önmagában egy blöff, hiszen korábban sem volt erre jogosultsága egyetlen nemzetközi intézménynek, szupranacionális szervezetnek sem. Jól látható tehát, hogy a kormány intézkedéseinek fő hatása nem az illegális bevándorlás további nehezítése, sokkal inkább különböző hatalmi megfontolások érvényesítése a jogrendszerben. Ugyanakkor a Fidesz - engedve a külföldi nyomásnak - "kiherélte" saját korábbi javaslatát, amikor két fontos elemet is kivett a csomagból: egyrészt a "migrációt támogató szervezetek" működésének belügyminisztériumi engedélyhez kötését, másrészt az ilyen szervezetek külföldi támogatásának 25%-os illetékkel való megnyirbálását. Ezzel a Néppárt, illetve a CDU irányából érkező ultimátumot úgy sikerült részben semlegesíteni, hogy az Orbán-kormánynak nem kellett látványosan visszavonulót fújnia. Az ENSZ menekültügyi főbiztosának hivatalát, illetve az európai szociáldemokrata, liberális, zöld pártcsaládokat ezzel a taktikai lépéssel sem sikerült pacifikálni. Utóbbiak egyre hangosabban követelik Manfred Weber-nél a Fidesz Néppártból való kizárását.

A Fidesz - kihasználva ellenfelei gyengeségeit - a belpolitikai és a nemzetközi politikai színtéren is elmegy a falig. Orbánék manőverei azonban egyre vakmerőbbek, és egyre kevéssé vállalhatóak az európai konzervatívok és kereszténydemokraták számára.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://azelemzoszemevel.blog.hu/api/trackback/id/tr7314012540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.