azelemzőszemével

Kovács János politológus közéleti blogja

A Fidesz számára a kereszténydemokrácia is egy politikai termék

2018. május 26. 10:44 - Kovács János politikai elemző

Orbán Viktor az "illiberális" államot egy jobban hangzó hívószóra, a "kereszténydemokráciára" cserélte; elmondása szerint kormányzása "régi vágású kereszténydemokráciát" épít. Ha azonban az előző kormányzati ciklusok gyakorlatát nézzük, akár kommunikációs síkon, akár a kormányzati filozófia, vagy az egyes szakpolitikák területén, csakhamar szembetűnik, hogy a "polgári Magyarországhoz" hasonlóan ez is csupán egy politikai termék.

Mi nem vagyunk liberálisok, és nem liberális demokráciát építünk, hanem kereszténydemokráciát építünk. (...) Mi itt egy kereszténydemokrácia felépítésén dolgozunk, európai hagyományokban gyökerező, azt is mondhatnám, régi vágású kereszténydemokráciáén.

Orbán Viktor, Kossuth Rádió, 2018. május 4. 

Fotó: Koszticsák Szilárd, MTI

Orbán Viktor 4 évvel ezelőtt (2014. július 25-én) hirdette meg a tusnádfürdői beszédében az "illiberális demokráciát" - a nyugati típusú (liberális) demokrácia alternatívájaként. Mivel a kifejezés pejoratív jelentéssel bír (azokat a rendszereket illetik ezzel a jelzővel, amelyekben ugyan szabad választásokat tartanak, de a polgári szabadságjogok és az intézményes garanciák hiányosságai, a "fékek és ellensúlyok" gyengesége miatt a népakarat kifejezésre juttatása, a népképviselet elve jelentősen torzul), így az "illiberális demokráciát" - mint követendő modellt - a kormányzati kommunikációban csakhamar felváltotta a "kereszténydemokrácia". A "demokrácia" és a "liberalizmus" valóban nem egylényegű fogalmak (pl. a klasszikus liberalizmus inkább elitista volt, mintsem demokratikus, és ennek megfelelően elutasította az általános választójogot), és arról is számos vitát folytattak már, hogy a nyugati értelemben vett liberális demokrácia mennyiben előfeltétele, szükséges velejárója olyan fogalmaknak, mint „demokrácia”, „jólét”, „egyenlőség”, vagy „szabadság” - s akkor a szociális dimenziót, az igazságosság, méltányosság kérdését még nem is emeltük be. Azonban a progresszív eszmeirányzatok megítélését, a liberális társadalomszervezés által kínált modelleket nem szabad összekevernünk azzal a "liberális minimummal", ami mára - értéktartalmú kötöttségként - valóban összefonódott a demokrácia és a jogállamiság fogalmával. Amikor a kormány a liberális demokráciát valamiféle zsákutcás, nyugati hóbortként állítja be, akkor tulajdonképpen azt sugallja, hogy annak elemei megkérdőjelezhetők. Ezek az elemek a szabad választások, az általános választójog, a törvények uralma, a hatalmi ágak szétválasztása, a társadalmi pluralizmus és civil kontroll, az egyén szabadságának hangsúlyozása, az alapvető jogok érvényesülése, a jogállamiság. Fontos látni, hogy a liberális demokrácia egy állami (hatalmi) működési modellt jelent, nem pedig a hatalom gyakorlóinak kormányzati filozófiáját. Így önmagában nem mond sokat az államformáról vagy a demokratikus kormányzati formákról, az állam piacszabályozó és szociális szerepről. Tehát példának okáért a multikulturális társadalomszervezés vagy a neoliberális gazdaságfilozófia nem szükségszerűen jellemzője egy liberális demokráciának. Ebből az is következik, hogy a kereszténydemokrácia és a liberális demokrácia között sincsen kibékíthetetlen ellentét. A kereszténydemokrácia ugyanis leginkább abban különbözik az előbbitől, hogy közjó- és társadalomfelfogásának alapjait evangéliumi üzenetből merített keresztény elvek szerint határozza meg (fontos hangsúlyozni, hogy ettől függetlenül ma már inkább szekuláris vonalat követnek), nagyobb hangsúllyal jelenik meg az egyén és a közösség kapcsolata, a család, a szolidaritás. A kereszténydemokrácia egyik alapelve a szubszidiaritás (leegyszerűsítve annyit tesz, hogy amit egy hozzánk közelebb eső szervezeti szinten meg tudunk oldani, abban magasabb szint nem jogosult dönteni). Kereszténydemokrata nézőpontból a liberális demokrácia hajlamos feláldozni a közösségi szempontot az egyéni szempont érdekében, míg a szociáldemokrácia az egyéni szempontot a közösség (vélelmezett) érdeke szerint. Ezekkel szemben a kereszténydemokrácia fókuszát az "egyén a közösségben" gondolata adja, ami kölcsönös felelősségvállalást, jogokat és kötelezettségeket jelent - egyúttal azt is, hogy az államhatalom támogatja az önszerveződést, a kisebb közösségeket. A kereszténydemokrácia erősen szolidaritás-elvű, a piaci kudarcokat és társadalmi egyenlőtlenségeket jobban kompenzálni igyekvő, gazdaságfilozófiailag baloldali változata a keresztényszocializmus.

Most, hogy ezt tisztáztuk, és nem csak dobálózunk egyes kifejezésekkel, érdemes rávilágítanunk, hogy a Fidesz kormányzása miért nem írható le a kereszténydemokrata elvek mentén.

Először is, ma Magyarországon nincsen kereszténydemokrata világnézeti alapon álló párt. Létezik ugyan a kormányzó pártszövetség tagjaként egy Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP), ám az nem a Barankovics-féle tradíciót követi (hiába a pártalapítvány elnevezése), sokkal inkább egy szatellit-párt, ami a kettős tagságnak és a politikai erőviszonyoknak megfelelően a Fidesz kirakatba helyezett fióktagozatának tekinthető. Az a KDNP, amelyiknek szinte egyetlen identitásképző, önálló témája a vasárnapi boltzár volt, miközben a magyar társadalomnak régen volt ekkora szüksége a kereszténydemokrata szolidaritásra és szubszidiaritásra, nem alkalmas a keresztény hit és politikai ész (Herwig Büchele nyomán) ötvözésére. Ma a "csuhások, térdre" alapállásból kiinduló Fidesz, a Soros-ösztöndíjasból és a Liberális Internacionálé alelnökéből konzervatív-kereszténydemokratává lett Orbán Viktor emeli magasra ezt a zászlót, bejelentkezve az Európa lelkét védő élcsapat, lángoszlop szerepére. Politikai brandet, imázst, kommunikációt lehet építeni, átértelmezni, finomhangolni, különböző egyházakat nagyvonalú állami támogatásokkal meg lehet nyerni (különösen annak fényében, hogy Gyurcsány Ferenc - régi, SZDSZ-es lemezt lökve - a mai napig a Vatikáni szerződés felmondásával és pedofil papokkal kampányol), még azt is el lehet hitetni a választókkal, hogy az ellenségképekkel operáló, a társadalmi autonómiák felszámolására törekvő kormányzati politika középpontjában kereszténydemokrata elvi megfontolások állnak a hatalomtechnikai szempontok helyett, ám ezt idővel egyre kevesebben fogják elhinni. A modern kereszténység ugyanis a tisztelet és a szeretet kultúrájára épül, míg a Fidesz kommunikációja a fenyegetettség-érzetre, a folyton változó ellenségképekkel (kommunisták, liberálisok, migránsok, Soros, Brüsszel, ENSZ, stb.) való hadakozásra. De nézzük meg, miben tér még el a Fidesz rendszere a kereszténydemokráciától!

Mindebből látható, hogy miként a "Polgári Magyarország", úgy a "kereszténydemokrácia" is csupán egy hívószó, politikai termék a Fidesz-KDNP számára. Orbán kormányzását, a Fidesz hatalom- és társadalom-felfogását nem lehet sem a republikánus polgári konzervativizmus, sem pedig a kereszténydemokrácia jegyeivel jellemezni. Azzal, hogy a kormánypártok ilyen címkékkel látják el politikájukat, nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a jelszavak lejáratódjanak, és ezzel akadályt gördítenek egy későbbi, valóban keresztény és polgári elkötelezettségű kormányzás elé.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://azelemzoszemevel.blog.hu/api/trackback/id/tr2214002844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.