azelemzőszemével

Kovács János politológus közéleti blogja

Tisztújítás után, válaszút előtt a Jobbik

2018. május 13. 13:57 - Kovács János politikai elemző

A Jobbik május 12-én tartotta tisztújító kongresszusát, amin megválasztották az új elnököt, az alelnököket, illetve a nemrég elfogadott alapszabály-módosítás szerint az elnökhelyettest. A Vona Gábor lemondását követően működő "ügyvivő elnökség" helyett ismét erős mandátummal rendelkező vezető testülete van a "néppártosodás" útját folytatni kívánó Jobbiknak. Az elmúlt hetek zavaros, személyi ellentétekkel és nyilvános üzengetésekkel terhelt képlete ezzel  lényegesen egyszerűsödött a párt belső hatalmi viszonyai, várható jövőbeli politikai irányvonala szempontjából, ugyanakkor számos fontos kérdés nyitva maradt.

Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt

A választási vereséget és a várakozásokhoz képesti gyenge szereplést követően a pártelnöki tisztségéről lemondó, háttérbe vonuló Vona Gábor egy nehezen betölthető űrt hagyott maga mögött. Egyrészt azért, mert az ő politikai karakterére egy sok szempontból nem teljes, a "személyes sztorit" és a politikai hitvallást nem eléggé kidomborító, ám mégis jól ismert, bizonyos választói szegmensekben rendkívül népszerű (míg más szegmensekben inkább elutasított, a negatív kampányok által megtépázott) brand épült fel az évek alatt. Másrészt azért, mert az ő vezetésével a Jobbik igyekezett túllépni a nemzeti radikális szubkultúrán, és a néppárti ambíciókkal együtt új perspektívák nyíltak a közösség számára. Ezeket az ambíciókat csak részlegesen sikerült beváltani, aminek a politikai következményeit, az azokért járó felelősséget a korábbi pártelnök kész volt személyesen viselni.

Április 8. után megindult az utódlási harc: Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere - aki Vona Gábor invitálására mérettette meg magát, és került a párt elnökségébe az előző tisztújítás alkalmával - a parlamenti választást követően viszonylag hamar bejelentkezett a pártelnöki pozícióért - később "kiegészülve" a Facebook-on (és egyéb, hozzá köthető felületen) harcát vívó, ezzel a kormánypárti médiának bőséges muníciót szolgáltató Novák Előd által is támogatott, a korábbi ciklus során is egyre inkább az opponens szerepét betöltő, elnökhelyettesi posztot ambicionáló Dúró Dórával. Vele szemben a Vona-féle politikai örökséget viszonylag kevés fenntartással felvállaló, a szükséges korrekciókra nyitottnak mutatkozó Sneider Tamás - Gyöngyösi Márton "tandem" szállt ringbe az előzetes tervek szerint társelnöki, majd az alapszabály-módosítást követően elnöki és elnökhelyettesi pozícióért. A fő kérdés az volt, melyik irányvonal kerül majd ki győztesen a hatalmi vetélkedésből. Jelzésértékű volt ugyanakkor, hogy még a Toroczkai-, Novák-kör is a "néppártosodás" eredményeinek megtartása mellett érvelt. Vagyis - viszonylag jó helyzetfelismeréssel - tisztában voltak azzal, hogy a Jobbik túljutott azon a ponton, ahonnan a párt politikájának, a jelenlegi pártstruktúrában elfoglalt pozíciójának alapvető tartalmi felülvizsgálata, ezzel együtt egy korábbi állapothoz, gondolati körhöz való visszatérése kivitelezhető lett volna. Ebben az értelemben az a fajta interpretáció, miszerint a tisztújítás tétje a néppártosodás visszafordítása vagy folytatása volt, akár hamisnak is tűnhet, mégis nehéz volna vitatni, hogy Toroczkai elnökségével (és az ő támogatóival) a rétegpárti, radikális attitűdök és politikai szimbolika erősödtek volna fel. Ezzel vélhetően számos választót eltaszított volna magától a Jobbik, míg az időközben a Fideszhez átpártolt, korábbi Jobbik-szimpatizánsokat kétes eséllyel nyerhette volna vissza (a Fidesz ugyanis gyakran radikális szóhasználattal és eszköztárral kampányol). Toroczkai László ráadásul egy össztársadalmi viszonylatban meglehetősen elutasított politikusnak számít: az Iránytű Intézet - politikusi ismertséget és szimpátiát is mérő - korábbi közvélemény-kutatásaiban rendre a népszerűségi lista végén "kullogott", néhány hellyel Gyurcsány Ferenc és Farkas Flórián előtt. A szombati tisztújítás legfontosabb kérdése, fő tétje azonban nem is a "néppárti" irányvonal folytatása volt, hanem a valódi ellenzéki szerep felvállalása, a kormányváltás célkitűzésének prioritássá tétele. Egy Sneider-Gyöngyösi vezette Jobbik ugyanis a Fidesszel szemben határozza meg magát, és a győzelem, a kormányváltás érdekében a jövőben hajlandónak mutatkozhat együttműködni más ellenzéki szereplőkkel (ahogyan Vona Gábor is nyitott az LMP és a Momentum, az ő meghatározása szerint az ún. 21. századi pártok irányában). Egy Toroczkai-vezette Jobbiknak a fő ellenfele azonban a látszat ellenére nem a Fidesz, sokkal inkább "Brüsszel", a "balliberálisok", vagy - egy ásotthalmi önkormányzati rendelet értelmében - az identitásukat felvállaló vallási és szexuális kisebbségek volnának (akikre a deviáns szereppel járó szankcionálás várna). Egy ilyen Jobbik természetes szövetségesei, de legalábbis "ideológiai rokonai" jelenleg a Fidesz jobbszárnyában ülnek, nem pedig az ellenzék soraiban. Ahogyan Toroczkai meg is jegyezte korábban, egy újságírói kérdésre válaszolva:

"Nemcsak az értékrendünk áll nagyon távol egymástól, hanem én személy szerint is rosszul vagyok néhány LMP-s politikus látványától is."

Az ún. néppártosodás útjára azért lépett annak idején a Jobbik, mert a vezetésben megérett a felismerés, hogy egy nem koalícióképes, sok szempontból önmagát szubkultúrába záró, széles társadalmi rétegeket taszító rétegpárt növekedési potenciálja rendkívül korlátozott, így - egy társadalmi kataklizma eshetőségét leszámítva -  aligha kerülhetne közép- vagy hosszú távon kormányzati pozícióba. Ez akkor is így van, ha a néppárti Jobbik növekedése hosszabb időre megtorpan. Ennek a felismerésnek a politikai cselekvésre, magatartásra fordításával azonban láthatóan többen is adósak maradtak a Jobbik soraiban (ezt jelzi az 54:46-os pártelnök-választási szavazati arány Sneider javára, Toroczkaiva szemben). Sneider Tamás és Gyöngyösi Márton megértették ezt az összefüggést (ahogy sokan mások is). A 2016. májusi tisztújításon az akkori elnök, Vona Gábor által "vétózott" volt elnökségi tagok közül Apáti Istvánt most beválasztották a hat alelnök közé (ahogyan Hegedűs Lorántnét is). Vona a legutóbbi, 18. kongresszuson előadott leköszönő beszédében kitért arra is, hogy Hegedüs Lorántné, Apáti István és Szávay István személyével kapcsolatban tévedett két évvel ezelőtt (tehát utólag egyedül Novákkal kapcsolatban érzi jogosnak az elnöki egyetértési jog korábbi gyakorlását). Ezzel együtt az új vezetőség a Vona Gábor által lefektetett irányvonalon haladhat tovább, amire garancia lehet az alelnöki névsor.

Ami a jövőt illeti, a párt prominens személyiségei a párt egységének fontossága mellett állnak ki. Toroczkai László és az önmagát a frakción belül is elszigetelő Dúró Dóra tisztújítást követő nyilatkozatai (az általuk egyenlőtlennek érzékelt feltételekről, a szerintük várható retorziókról, a visszavonulás és kilépés lebegtetéséről) is mutatják: az egység megtartása meglehetősen problematikusnak ígérkezik. Kérdéses az is, hogy a rövid távú áldozatok ellenére érdeke-e a Jobbiknak hosszabb távon egy belső energiákat felemésztő, vezetői utasításokat szabotáló, választásról választásra belső botrányokat és médiafigyelmet generáló, személyes és ideológiai ellentétekkel terhelt, feszült helyzet fenntartása. Már a választás másnapján érezhette a kést a hátában Vona Gábor, amikor Toroczkai László - immár Jobbikos rossz szokás szerint - a Facebook-on üzent. Egy jól szervezett, az alapszervezetek széles körének támogatását élvező belső ellenzék képes lehet megbénítani a párt működését. Erre sor is kerülhet, amennyiben a feszültség eszkalálódik - végső soron kilépésekhez, esetlegesen egy új párt vagy mozgalom megalapításához vezetve. Furcsamód ezzel hosszabb távon még jól is járhatna a Jobbik, mert megszabadulna egy, a döntéseket kikezdő, állandó önigazolási és önmeghatározási kényszertől - különös tekintettel arra, hogy a parlamenti mandátummal nem rendelkező Toroczkai Lászlóval ellentétben a kongresszus által legitimált irányvonal az országgyűlési frakció túlnyomó többségének támogatását is élvezi.

A Jobbik tehát válaszút elé került, és választott. A "hogyan tovább" azonban még tartogathat buktatókat és útelágazásokat. A dolgok mostani állása szerinti legtámogatottabb ellenzéki párt rendezheti sorait, vagy elhúzódó belviszályokkal és nyilvános üzengetésekkel szétforgácsolhatja magát. A párt jelenlegi gazdasági helyzetében amit a legkevésbé engedhet meg magának, az az öncélú politizálás és a feszültség fenntartása, exponálása.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://azelemzoszemevel.blog.hu/api/trackback/id/tr5213914900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kruspér Gilbert 2018.05.13. 15:37:04

Érdekes meglátás. D van benne igazság. Egy régi személyes ismerősöm(jelenleg polgármester) mondta egyszer ö nem bízik T. Laciban,mert valami nem " tiszta" körülötte. Hogy mi,az ma is rejtély. Viszont Laci ellensúly lehet a Jobbikban,aki sokat tehet azért hogy ne legyen pártszakadás. Az hogy a vezetés Schneider Tomival az élen képesek lesznek kiegyezni,az a közeljövő úgyis eldönti. S szerintem az is tény,hogy Vona Gábor egy bizonyos űrt hagyott maga után. S ezt valahogy ki kell majd tölteni. Én nagyon kíváncsi leszek a fejleményekre. De bízom benne hogy egy igen erős Jobbik válik a megtisztulás után.

Kovács János politikai elemző 2018.05.13. 15:47:08

@Kruspér Gilbert: Köszönöm a hozzászólását! Várom legközelebb is a véleményét!

Kruspér Gilbert 2018.05.14. 05:31:06

Köszönöm! Mindenképp. Bízom benne hogy még sok ilyen,s ehhez hasonló írást olvashatok öntől. Bocsássa meg nekem,ha leírom egy gondolatom. Fiatalabb koromban nem rajongója az értelmiségiekért,de idővel beláttam,hogy nagyon nagy szüksége van egy nemzetnek rájuk,hisz nélkülük nem létezhetünk. További sok sikert a munkájához. Maradok tisztelettel.